A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

ter, illetve Kertész István öreg bejáró alkotta a társulat vezetését. Az atyamesteri tisztet ekkor Renes Albert viselte, a legénytársulat vezetése pedig ifjú Fodor József „öregdékányra" hárult, s az elnevezés is mutatja, hogy őt a mesterek választották maguk közül. Az ifjaknak azonban volt külön praeceptora is.

63 Miskolcon több szepsi szabólegény is megfordult, 1804-ban a szepsi születésű „Polyonka János szabólegény mint vándorló ifjú Kenyeres Márton mesternél lakott 33 hétig [Miskolcon], s mivel 1 rőf 1 fertály posztót és 2 rőf vásznat ellopott, valamint paráználkodás miatt az ifjúság - Bodolay Ábrahám öreg dékán, Szabó János kisdékán és Urbán Mihály, az ifjúság nótáriusa által vezetett - társaságát utasították 25 kemény korbácsütésre".

64 Specializáció (magyarszabók-németszabók; férfiszabók és asszonyművesek) A szabók specializációja egyidős a mesterséggel, Kassán már a 16. században elválnak a posztónyírők a szabóktól, s külön céhet alapítanak. A mezővárosi iparban a legjelentősebb specializáció a durva szűrposztót feldolgozó szűrszabók és a finomabb, főként importból származó szövetet művelő szabók vagy vékony szabók között jött létre, de korán elkülönültek a készruhát gyártó vásári művesek és a megrendelésre dolgozó váltóműves szabók is. Míg a szabók kézműiparának, hasonlóan a legtöbb céhes mesterséghez, Kassa volt a késő középkori és újkori centruma, sőt anyacéh minőségében az irányító, fegyelmező, bíráskodó és mintaadó funkciókat is ellátta a régióban, a szűrművesség központjai Kassán kívül, a mezővárosokra tevődtek át. Bár a szűrszabók alapvető jellemzője a magyarországi csapók által készült szürposztó, daróc vagy abaposztó mint alapanyag feldolgozása volt, a rusztikus gyapjúszövetből készült termékek jellegükben is eltértek az import textíliából varrt finomposztó-ruháktól. A szűrszabók elsősorban vásári művesek voltak, vagyis konfekciót gyártottak, s ritkábban dolgoztak megrendelésre, sajátos darabjuk volt a paraszti szűr, piacukat pedig főként a paraszti társadalomban, a mezővárosi parasztpolgárok körében találták meg, s kevéssé a városok polgári és nemesi elitjében. A szűrszabók alapanyagát az ún. szűrcsapók állították elő, s Szikszón már a 16. században dolgoztak csapók,

65 de Abaúj vármegye gyapjúműves centruma a 17. században Göncre tevődik át, ahová feltehetően a kassai gyapjúművesek egy része is áttelepül.

66 Bár már a 16. században működnek Göncön csapók, céhük csak a 17. században alakul, amelynek népes voltára, nívójára mutat, hogy legénytársasága is volt, „az csapó mesterbéli ifjú legények" 1663. február 21-én külön szabályzatot szereztek.

67 Nemcsak a szürszabászat hagyományos központjaiban, Gömör mezővárosaiban és Miskolcon, hanem Abaúj vármegye nagy múltú kézműipari központjaiban, Abaújszántón és Göncön is létrejött külön szürszabócéh a 18. század második felében és a reformkorban.

68 Kassa azonban az újkorban megmaradt a vékonyszabók, vagyis a megrendelésre dolgozó mesterek központjának, s a szabók ipara a kiegészítő mesterségek egész sorát igényelte, így külön céhük volt a gombkötőknek, akik a paszományokat is gyártották, 63 A szepsi szabócéh Smajda János inasnak kiállított felszabadító levele. Szepsi, 1830.jan. 14. A Mindszenti Róni. Kat. Plébánia levéltára, Miskolc 64 HOM HTD I. 76. 7. 2. 65 TKAKM3.21.p. 66 Pach 2003. 151. p. 67 B.-A.-Z. m. Lt. V-ll. 8. 40. d./36. sz. (az irat elveszett). 68 MOL A 39 Jfe 8422, Jfe 1447, 2279, >T» 1979, N» 6375, .Ni; 12426. 197