A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

A torony földszinti nyugati nyílásának elfalazása, valamint az északi hajófal „ betekintő nyílásai" Az északi hajófal külső oldalán található folyosó befut a torony alá, ahol aztán a folyosót a torony nyugati nyílásában utólagos elfalazás maradványai vágják el (5-6. kép). Ez az elfalazás szolgálta volna Guzsik Tamás gondolatmenete alapján az ispotálytér és kolostortét elválasztását. A torony (s81-jelü) elfalazásának alsó, 1,3 méter magasságú-alapozási szakasza, hozzávetőlegesen a keleti -s78-jelű nyílás párkánymagasságáig, nincs levakolva (5-6. kép). E szintnél a falazat 15 cm-t beugrik, és egy durva habarccsal kikent síkban folytatódik. Amikor a torony nyugati földszinti nyílásának elfalazását készítették, a kerengőfolyosóban már majd 1,5 méter vastag feltöltés volt. A látható falsík durva kikenése és a falazat földalatti alapozásának kialakítása e szinthez igazodott. Tehát a torony nyugati árkádívének elfalazása jóval a kolostor pusztulása után keletkezhetett, amikor már a déli kolostorszárny folyosójában helyenként 170 cm magas feltöltés volt. A torony nyugati nyílásának s81-jelű elfalazását tovább vizsgálva megfigyeltük, hogy alapozását nem a toronyba befutó folyosó egykori járószintjére ültették rá, hanem az egykori járószintre omlott, -s82-jelű, finom omladékra - azaz a fal nem lehetett egykorú a folyosó középkori járószintjével. A folyosó járószintjén talált omladék alatt került elő 2004-ben a folyosó padlójába ásott, 2004-ben már leírt 1. sz. sír.

7 E temetkezést a 16. századra datáltuk. A torony nyugati nyílásának elfalazása tehát a 16. századi temetkezést, és a kolostorépület pusztulását követően keletkezett, semmiféle járószint nem kapcsolódik hozzá, feltehetően az 194l-es állagmegóvás eredménye. Amennyiben a korabeli járószintről tekintünk be az s78-nyíláson át a templomtérbe, valóban a hajó és a szentély közötti, északi diadalív-pillérben található. Kiomlott oltár helyére láthatunk rá. A toronyhoz közelebb eső, s78-jelű nyílás párkánymagassága a korabeli járószint fölött 150 cm magasságban található (3-4. kép). A nyílás alatti falszövet fehérre meszelt vakolata keleti irányban haladva a toronybelső déli falán, foltokban követhető. A helyenként lepergett vakolat alatti falszövet, az s78 nyílás alatt, valamint tőle keletre teljesen egységes, a szentély és a hajó közötti falszövet váltás az s78-jelü betekintőnyílás nyugati szélén figyelhető meg. Ha az 1429-es felszentelési adatot a ma is látható szentélyre vonatkoztatjuk, akkor a vele együtt megépült s78-jelű betekintőnyílás is a 15. század első felében készülhetett. Ekkor viszont még javában működött Telkibányán az ispotály, a Gönci kolostor ilyen irányú működésére tehát még nem gondolhatunk. A templomhajó északi falában látható két betekintő nyílás közül a nyugati -s79jelű nyílás szélessége hozzávetőlegesen megegyezik az előző (s78-jelű) nyíláséval, viszont magassága valamivel nagyobb: 150 cm. E nyílás párkánymagassága a korabeli járószinthez mérten 1 méteren található, az s78-hoz mérten valamivel alacsonyabban. Az s79-jelű nyílás készítési korát környezetének falszövete alapján határozhatjuk meg. E nyílást az északi hajófalban egy, hozzávetőlegesen 2,8x2,6 méter kiterjedésű, nagyobb kiromlás elfalazása során alakították ki. Az elfalazás kövei közötti habarcs jellege, és elsimításának módja megegyezik a torony nyugati elfalazásának felszíni kialakításával, 7 A sír stratigráfiai azonosító száma s8. 145