A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Siska József: Sajókeresztúr és Szirmabesenyő szőlőkultúrája

A mezőgazdaság 1960-as kollektivizálása után mindazoktól, akik nem léptek be a termelőszövetkezetbe, elvették szántóföldjeiket. Kárpótlásul megkapták az 1945-50 között községi tulajdonba került, elvadult parlagokat. Ezek a családok adtak új lendületet a helyi szőlőkultúra fejlődésének. Az ország történelmi borvidékein működő oltványtelepekről hoztak nemes fajtákat, és meghonosították az itt gordonosnak nevezett termesztési módot, amely huzalos támberendezés alkalmazását jelenti. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején induló kiskertmozgalom főleg a miskolci lakótelepeken élők körében vált egyre népszerűbbé. Ezek közül az emberek közül már a szirmabesenyői parlagokat vásárolták előszeretettel, ahol virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtettek. Az 1970-es években a két falu földjeit birtokoló szövetkezet azt tervezte, hogy - kihasználva az állam által biztosított anyagi támogatást - a Pingyom-tetőn és a szomszédos miskolci Isten-hegyen megvalósult vörösbor szőlőtelepítésekhez hasonlóan, a két falu parlagjait felszámolja. Az előkészületeket megkezdték, de a munkálatokat szorgalmazó tsz-elnök hirtelen halála, az állami kondíciók megváltoztatása miatt végül minden maradt a régiben. Az 1990-es fordulat újabb változásokat hozott. Az ipari munkahelyek megszűnése elszegényítetté Miskolc lakótelepeit, így véget ért az újabb kiskerttulajdonosok szaporodásának, velük a művelésbe vont területek növekedésének a lehetősége. A két faluban élő szőlősgazdák fokozatosan kiöregszenek. Haláluk után leszármazottaik közül nem sokan vállalják a nehéz munkát. A térség eltartó képességének meredek romlása már nagyon kevés betelepülőt vonz a vidékre. Ezek közül elvétve akad egy-egy, Tokaj-Hegyalján felnőtt, megfelelő anyagi háttérrel rendelkező család, aki szőlőművelésbe kezd. A Kis-hegyen szarvasmarhát tartanak, a Király-hegyen Balogh Sándor, a Bükkalja Termelőszövetkezet egykori mezőgazdásza 1996-2003 között farmot, lovardát épített, ahol lovasiskolát működtet. A sajóbábonyi vegyi üzem és a sajókeresztúri Ércelőkészítő Mű egyaránt szennyezi a szőlőhegyeket és rontja az ott termesztett gyümölcsök minőségét, bár ezt a veszélyeshulladék-feldolgozó tevékenységet engedélyező, természetesen nem itt élő hatóságok folyamatosan cáfolják. A szőlőtermesztés 1770 és 2000 közötti alakulását, a sokféle mértékegységről katasztrális holdra átszámolt területi kimutatással szemléltetjük. Az adatok hitelességét némileg rontja az, hogy az egyes felvételeket nem mindig azonos szempontok alapján végezték. Ezt azonban minden statisztikánál számításba kell vennünk. Megnevezés Sajókeresztúr Szirmabesenyő (év) (kat. hold) (kat. hold) 1770 766 651 1895 220 168 1935 88 43 1965 99 50 1990 127 80 2000 70 42 A művelésmód A levéltári források meglehetősen szűkszavúak a szőlőgondozás korabeli bemutatásában. Bél Mátyás 1723-as szőlészeti monográfiája kellő részletességgel foglalkozik Miskolc és környéke szőlő- és borkultúrájával. Az ott leírtak analóg módon alkalmazhatók 503