A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Szemkeő Endre-Viga Gyula: Márkus Mihály (Nyíregyháza, 1912. augusztus 16.-Kassa, 2004. október 5.

temények leltározásában. Kiállítást rendezett a zombori „Bácskai Múzeumban" a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége megbízásából. Többhetes gyüjtőutakat teljesített és mintegy előtanulmányokat folytatott a doktori témájához is Gömör, Hont, Zólyom, Nógrád, Ung, Túróc szlovákok lakta településein. E helyszíneken - nyelvtudásának tökéletesítése mellett - a népélet minden részletére kiterjedő, alapos gyűjtési naplókat, jegyzeteket is készített. 1943-ban jelent meg a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete „Tanya, Falu, Mezőváros" című sorozatának III. számaként fő műve, A bokortanyák népe. Márkus Mihály figyelmét erre a témára Györffy István professzor irányította. A szerző társadalomkutatói érzékenysége mellett, a munka egyes fejezeteiben a funkcionalizmus hazai megnyilatkozása is felismerhető. A monográfia ma már a néprajz klasszikus műve, s nem vitás, hogy nagy formátumú fiatal kutatót igazolt, jelentős tudományos életpályát ígért. A Néprajzi Múzeumban eltöltött tíz esztendő alatt számos publikációja jelent meg, nyelvészeti és néprajzi elemzések, leírások sorát készítette el. Sok hazai és idegen nyelvű könyvet ismertetett a szaklapokban, 1939-ben húsznál több recenziót publikált. Az 1999-ben megjelent Márkus-bibliográfia szerint az 1935-1947 közötti időszakban mintegy 100 tanulmánya jelent meg különböző szak- és népszerűsítő lapokban. A fentieken kívül a Néprajzi Múzeum kézirattárában még 20 olyan gyűjtési lejegyzés, napló található Márkus Mihály tollából, amelyek kitűnő forrásai a szlovákság - de elsősorban is a tirpákok - néprajzának, s amelyek eddig nem kerültek közlésre. Ezek a jegyzetek nem csak tárgyilagos leírásai a helyszínen szerzett ismereteknek, hanem kitűnő rajzai és fényképes mellékleteivel komplett dokumentumai egy-egy (szlovák) község életének, hagyományainak. Már az 1930-as évek végén felkeltette figyelmét a táplálkozás, több lokális monográfia vonatkozó fejezetét írta meg (Pl.: L'udová strava v obciach Rudná a Kruzná. Gemer, II. [1976] 175-212. Rimavská Sobota). A táplálkozás nyersanyagainak és technikájának néprajzi kérdései mellett, figyelmet szentel az ünnepi asztal és ételek kultúrtörténetének is {Obradny stedrovecerny chlieb na vychodnom Slovensku. Slovensky národopis XX. [1972] 73-102.). Hangsúlyosan foglalkozott az archaikus kultúrnövények termesztésének néprajzi és nyelvészeti vonatkozásaival is. Rendszerező gyűjtő és feldolgozó tevékenységére jellemző, hogy a vótér termesztéséről 1939-ben, egy recenzióban írt először {Adatok a „vótér" elterjedéséhez. N. É. XXXI. 390-391.), majd a kérdést 1975-ben foglalta össze jelentős tanulmányban (TenkeV ajeho karpatoeurópske obmeny. Slovensky Národopis XXIII. 23-39. Magyarul: A tönköly és kárpát-medencei változatai. Pozsgai Péter szerk.: Tűzcsiholó. írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére, 663-682. Budapest, 1999.) A téma azonban jószerével élete végéig foglalkoztatta, s többször jelezte, hogy nagyobb munkában dolgozza fel a témakör magyar-szlovák-ruszin vonatkozásait. Hasonló ívet húzhatunk az életpálya jelentős szakaszán át az Alacsony-Tátra pásztorkodásával kapcsolatos vizsgálatokban. Már 1935-ben megnyilatkozott ebben a kérdésben (N. É. XXVII. [1935] 124-126.), s folyamatosan gyűjtötte az interetnikus vonatkozásokban is bővelkedő anyagot. Több tanulmányban vizsgálta a Tátra-vidék népeinek gazdasági és kulturális jellegét, az azokat ért hatásokat, s - egyebek mellett - az Ethnographiaban magyarul is megjelentette idehaza talán legtöbbet hivatkozott tanulmányát {Magyar szarvasmarha az Alacsony-Tátrában. Ethn. LXXV. [1964] 467^70.). Márkus Mihály 1937 januárjától 1947 szeptemberéig tartó szolgálatára súlyosan nyomta rá bélyegét a történelem. A háborús előkészületek, majd a háború és Budapest 4 Kása László: A magyar néprajz tudománytörtenete, 228. Budapest, 1989. 693