A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Kapusi Krisztián: Fertálymesterek Miskolcon

katonai beszállásolás és az előfogat rendjét. Legfontosabb feladatuk az állami és a helyi adók behajtása volt. A népszerűtlen szerepkört nem mindenki bírta hosszú távon: Suhajda és Margitay leköszönt 1860 tavaszán, helyükre a kipróbált Szebenyi Sámuel és a kezdő Kis Pál kerültek. Beosztás szerint így Balogh József és Kalmár Pál az első, Nagy Ferenc Szebenyivel a második, Geller István és Kis Pál a harmadik, a Radics-Nyitray duó pedig a negyedik szakaszban fertály mesterkedett.

27 Egy év leforgása alatt cserélődött ki a gárda fele, a távozó Kis Pál, Nagy Ferenc, Nyitray és Radics helyére a régi-új Bató Ferenc, valamint abszolút kezdők (Diószeghy István, Ruttkay Imre és Sassy Szabó Pál) kerültek.

28 Éjjel-nappal járták az utcát, behajtottak és letartóztattak, ingáztak a városháza és a szakaszuk között. Az egyébként nem túl bőkezű tanács zokszó nélkül fizetett csizmapénzt az állandóan talpaló fertálymestereknek. A kellő fizikum mellett mindösszesen annyi volt velük szemben az előzetes követelmény, hogy a hivatalra olyanok jelentkezzenek, „kik ezen állomások betöltésére írásbeli és számvitelbeni képességüknél fogva magukat minősítettnek vélik".

29 Az adóbehajtáshoz mérten valamelyest háttérbe szorult a klasszikusnak mondható tűzrendészed funkciójuk. A valóságban mindez úgy nézett ki, hogy a negyedmesterek napi harcot vívtak a fizetni nem akaró lakossággal, amikor viszont magasba csaptak a lángok, eltűnt minden különbség és bajtársiasan, sőt, az első vonalban küzdöttek a tűzvész ellen. A kritikus helyzetekben tanúsított férfias magatartással vívták ki a megbecsülést az egyébként népszerűtlen feladatokkal terhelt fertálymesterek. Egyikük, az évtizeden át hivatalt viselt Balogh József, szemei gyógyíttatásához szükséges könyöradományok gyűjtésére kért engedélyt 1869 nyarán. Leírta a folyamodó levelében, hogy „Miskolc városát, mint hűséges Negyed Mester szolgáltam, akkori időben a Szirma utcán (első szakasz - K. K.) nagyon gyakran támadott a tűz, melynek oltásánál, minthogy a vízi puska nálam állott, sokszor életveszéllyel is küzdőttem, ezen tüzek miatt romlott el szemem világa".' Bizonyára nem bánták hát a fertálymesterek, hogy őket már meg sem említette az 1868 februárjában elfogadott tüzrendőri szabályzat, mely szerint a klasszikus szerepkörükön immár a rendőrség osztozott a piacbiztossal és az önkéntes tűzoltó egylettel. A kiegyezés küszöbén csupán négy fertálymestere (Diószeghy, Geller, Sassy Szabó és Szebenyi) volt a városnak. Alacsonyabb fizetésért dolgozott alájuk rendelten négy tizedes. Nyilván a spórolási kényszer indokolta a fenti felállást, viszont a rendszer nem bizonyult hatékonynak, ezért 1867 márciusában elbocsátották a tizedeseket, a fertálymesteri létszámot pedig nyolcra egészítették. A jelöltek állítása előtt minden szakaszból tíz bizalmi férfit hallgattak meg, így csatlakozhatott a kollektívához Kovács Károly, Nóvák Ferenc, Pásztor Pál és Ruttkay Imre. Rendőri és tűzbiztonsági funkciójuk már nem volt, a közigazgatás kezelői személyzetéhez tartoztak. Az adóbehajtáshoz viszont gyomor kellett, egyesek hamar megémelyedtek a hálátlan feladattól: a frissen megválasztott Nóvák posztját már a következő hónapban mással, Theodorovics Istvánnal töltötték be. A júliusi tisztújítás a negyed mesterek hivatalára is kiterjedt. Törvény szerint kellett titkos szavazással megválasztani a tisztviselőket. A hagyományos golyózás (a választó a preferált jelölt fiókjába helyezi a kézhez vett golyót) nem jöhetett szóba a „város alsóbb B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/d. 71/1859. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/d. 1934/1860. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/b. 132/1861. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/d. 246/1860. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 113/1869. 636