A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Bóna Bernadett: Az ablakok fejlődéstörténete (Párhuzamban Filkeháza ablakaival)
zárta el a boronaházakon kialakított nyílásokat. 15 Ezeket váltják fel, főként nyárra, az üvegablakok elődjei, a fakeretre feszített áttetsző anyagok: a marhaböndő, 16 a disznóhólyag, 17 az olajos pergamen (lantorna), amelyeket kezdetben a falba rögzítettek. Ám a régészeti kutatások - Sarvaly 18 - során találtak ablakfordítót, riglit is olyan helyiséghez kapcsolódóan, amelyet kályhával fűtöttek, s ebből a kutatók arra következtettek, hogy ez marhaböndövel bevont kétszárnyú, nyitható ablak lehetett, melynek elsődleges funkciója nem a füstelvezetés volt. A Székelyföldön 19 például a nagy nyári melegben faragott, áttört fa-ablakrácsokat tettek fel az ablaklyukakra az állatok házba jutása ellen. 20 A 17-18. században az ablakok mérete növekedett, szerkezetük korszerűsödött, Az említett áttetsző anyagokat vidékenként cseréli fel az üveg a 18. században. 22 Az üvegtábla, a síküveg az észak-magyarországi üveghutákban készült, elterjedésük 23 a 18. századtól 24 a vándoriparosoknak, kereskedőknek (ablakos-tótoknak) köszönhető 25 . Ezeket az üvegtáblákat, amelyek kb. 12 cm magasak voltak, szilárdan beépítették a vályogfalba 26 és az is előfordult, hogy télre sárral betapasztották. 27 A század eleji telkesjobbágyok egy helyiséges lakóteréről írt Bél Mátyás: „a magyarok megelégednek sötét házakkal", annak ellenére, hogy beszámol az említett egy helyiség egyetlen ablakáról. 28 Ugyanakkor van, aki a telkesjobbágyok lakószobájának két ablakáról ad számot. 29 „Az ablakok nagyobbítását egyes adatok szerint viszont a késői feudalizmus korában gátolta a társadalmi konvenció, sőt néha földesúri rendeletek... A nagyobb ablak ugyanis a magasabb státusz kifejezője volt", még a 18. század második felében is. 30 Mivel az üveg drága volt, az ablakok nagysága a tulajdonos vagyoni és a társadalmi állapotától függött, 31 az ablak újfent a rang kifejezőeszközeként mutatkozik meg az 1860-as évektől. 32 Az ablakok számának növekedése egy házon és az ablak fejlődése gondolok itt: nagyságára, szerkezetére - párhuzamosan történt: a kisebbek száma egyre több lett, közben a fejlettebbek fokozatosan felcserélték azokat. A kisablakok elölről az udvari hosszú falra, hátra, esetleg a melléképületekre kerültek. A ház lakóinak anyagi helyzetétől függően először az utcára néző, majd a ház oldalfalán egyre hátrébb elhelyezkedő ablakokat cserélték le fokozatosan fejlettebbre. Egy ház „élettartama" alatt körülbelül kétszer vagy háromszor cseréltek ablakot, 33 a tüzelőberendezés után a házon ez volt a legváltozóbb rész. 34 15 SabjánT., 2001.398. 16 Barabás J.-Gilyén N., 1987. 115-117. 17 Istvánfi Gy., 1997. 172-177. 18 SabjánT., 2001.408. 19 Füzes E., 1977. 19-21. 20 Magyarság Néprajza I. 169-170. 21 Istvánfi Gy., 1997. 172-177. "ZentaiT, 1997. 175-178. 23 Istvánfi Gy., 1997. 172-177. 24 Barabás J.-Gilyén N., 1987. 115-117. 25 Istvánfi Gy., 1997. 172-177. 26 Tóth J., 1961. 45-50. - veszprémi kutatások adata. 27 Magyarság Néprajza I. 169-170. 28 Hadik B., 1926.34-35. 29 Tóth J., 1961. 45-50. - 1730-as adat. 30 Barabás J.-Gilyén N., 1987. 115-117. 31 Istvánfi Gy., 1997. 172-177. 32 FilepA., 1997. 17-19. 33 Dám L.-D. Rácz M., 1986. 37-40. 34 Barabás J.-Gilyén N., 1987. 115-117. 583
