A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Siska József: Sajókeresztúr és Szirmabesenyő szőlőkultúrája

többsége - talán joggal - ódzkodik. A bakmüvelésü szőlőkben az utolsó kapálásra augusztusban kerül sor. Ekkor felgereblyézik a földet, az esetleges szőlőtolvajok távol tartása miatt. A szüret előtt alaposan megtisztítják, fertőtlenítik az ilyenkor használt eszközöket, tárolóedényeket, kitakarítják a borházat és pincét. A szüret időpontját a meghonosított szőlőféleségek és az időjárás befolyásolja. Bél Mátyás idejében későn érő fajtákat termesztettek leginkább. Ilyen volt a furmint, hárslevelű, hátai, dámján, fejér, somajon. Ezeket október 18., Lukács napja után kezdték szedni. Nem véletlenül választották a miskolci és a környékbéli gazdák szőlőhegyeik védőszentjének. A filoxérát követően terjedő rezisztens szőlők az otelló, delevári, noah, Izabella, százszoros, konkordi, bucsek már korábbi érésüek, akárcsak a ma közkedveltnek számító olaszrizling, zalagyöngye, kékfrankos, oportó, saszla. Napjainkban már szeptemberben elkezdődik a szüret. Az őszi telepítések után, novemberben befedik az alacsony művelésű tőkéket. Kötött talajon ehhez ásót, lazább talajon kapát használnak. Amíg a két faluban lévő állatállomány ehhez kellő mennyiségű szervestrágyát biztosított, a fedést követően hordták ki a szőlőbe és terítették szét a bakhátak közötti árokban. Egész télen a meg-megolvadó hó leve aztán bemosta a tápanyagot a tőkék tövéhez. Nyitáskor pedig ráhúzták a fedésre használt földet. A helyi gyakorlat a háromévente megismételt trágyázást tartotta optimálisnak. A bor készítése, kezelése és tárolása A leszüretelt szőlőt az 1970-es évek előtt lovasszekérre helyezett, venyigekötegekkel stabilizált fenállókban szállították a borházakhoz, pincékhez. Volt olyan gazda is, aki otthon dolgozta fel a gyümölcsöt, mert sem borháza, sem pincéje nem volt a hegyen. A második világháborúig lábas kádakban, ritkaszövésű zsákokba rakva, kötözve, fiatalemberekkel tapostatták ki a szőlőt. Utána a törkölyt, azaz az összedzsamiskált héjat és fürtszárat csak azok préselték, akiknek volt ilyen alkalmatosságuk. A szőlő levét a borházba, pincébe, szénásszínbe ászokfákra helyezett hordókba töltötték. Általában kétharmad részig öntötték bele a mustot, hogy az később, forrás közben ne vesse szét a tárolóedényt. Ma már teherkocsikkal szállítják a szőlőt, műanyag zsákokban. Taposás nincs, csak zúzás, darálás a préselés előtt. A hordó kivételével szinte minden segédeszközt, tárolót műanyagra vagy fémre cseréltek le a fáról, mivel tartósabbak és tisztán tartásuk sokkal könnyebb. Nem gombásodnak, korhadnak, penészednek. A bor legfőbb ellensége, a gomba sem telepedik meg rajtuk akkor sem, ha a pince páratartalma nagyon magas. Más-más eljárást 7. kép. Szőlőpréselés (Kozdwny Imre igényel a fehér és a vörös bor előállítása. családi felvételeiből, 1960-as évek) 505