A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: Csabai Kálmán festőművész levelesládájából

9. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak Közeledik nyugdíjazásom ideje (1974. II. 26.). Egyesek szerint Amerika mégis kifizeti Magyarországra is a nyugdíjat. Mások szerint nem. Pedig mink oda szeretnénk visszavonulni. De hát nyugdíj nélkül mihez kezdhetnénk otthon. így keringünk ide-oda a bizonytalanságban. Hogy vagytok? Levelezésünk nagyon lecsökkent. Nekünk nem igen van írni valónk, velünk semmi nem történik. Talán a Ti életetek mozgalmasabb. írjatok. Hisz minket minden nagyon érdekel, ami otthon történik. És különösen Miskolcon, meg a művészetben. Ha ilyesmi otthon még van, mert itt már teljesen kiirtották - a műlábasok, akik fotbalozni nem tudnak, de az egészségeseket leparancsolták a pályáról. Még az absztrakt művészet is eltűnt teljesen. írjatok. Kézcsók, baráti ölelés Lajos A levél egy üdvözlő kártya belső oldalán. Elülső oldalán Szalay Lajos: Dibujos-Drawings (Buenos Aires, 1957.) rajzkönyvének '56-os, címlapon szereplő rajza. Hátoldalán fekete tintával írt üdvözlet: Kellemes ünnepeket és boldog Üj Évet Szalay Juci és Lajos 10. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak New York, 1974. november 22. Kedves Kálmán, a keltezésből láthatod, hogy ismét New Yorkban vagyok. Bár Parisban egy nagyszerű műtermet kaptam - szinte mintája lehetne a miskolci reméltnek - mégis ott kellett hagynom, sok, külön-külön csak apró-cseprő, de együtt azért nyomós ok miatt. Leginkább az egyre súlyosbodó gazdasági válság zavart haza és a véget nem érő posta-sztrájk, ami teljesen elszigetelt a világtól, Nektek is azért nem tudtam írni eddig. Ugyan hosszú ideje nem tudok semmit Rólatok, de remélem, Mindketten jól vagytok, és Lilla is hazament már a kórházból. Mi itt az unoka árnyékában és szolgálatában nyüzsgünk. Egy mosoly vagy egy kis gügyögés, és már madarat lehet velünk fogatni. Ez a dolgok rendje, és másoknál is így lehet. Végvárinál is láthatod, aki bizonyára már négykézláb járó nagyapja lett a saját lányának. Szeptember óta sok minden történhetett otthon a művészetben és a művészek között. Bár Te nyilván sokat dolgozol - mint mindig -, és a tanítás is nagyon elfoglalhat, mégis arra kérlek, hogy írjál. Mindenről, de leginkább arról, ami személy szerint is érdekelhet engem, a miskolci művésztelep és az új műtermek állapota és sorsa, az annyiszor átbeszélt remények és tervezgetések jelenlegi valószínűsége. Mindenről írjál, amit miskolci és pesti ismerőseimről tudsz. A mi - ez fejedelmi többes korunkba már a kortársak, de a nem társak is hullanak, peregnek. Nyommal vagy nyomtalanul kiesik egy-egy velünk induló, és a mementó mori követ bennünket csukott szemek, befogott fülek résein keresztül is. Szinte jobb, ha ellenkezés nélkül vesszük tudomásul, hogy már mást elért az, amit mi sem kerülhetünk el. Mielőtt a pesszimizmusból a már úgysem fokozható még rosszabbra kerülne a sor - levelem sora —, zárom is őket. Kézcsókom Lillának. Téged szeretettel ölellek Lajos Juci az unokánál van. Telefonon üzenteti üdvözletét. 11. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak New York, 1975. nov. 17. Kedves Kálmán, P.Ö.G. mintha magnóba mondott durvasága azt az érzést keltette bennem, hogy az Otthonnak már elege lett belőlem és ezért senkit nem akartam levelemmel zavarni, pláne még kompromittálni. Ma érkezett leveled - helyesebben meghívód - hál' Istennek erről az oldalról megnyugtatott, kárt okozás nélkül levelezhetek megint a hazaiakkal. Mert írnivaló aztán van bőséggel; különösen a miskolciak számára. Hozzád meg leginkább. Élek is az alig várt alkalommal toll - igazabban - géprepesve. Kezdve kiállításod meghívójával, 471