A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról

szerint az is bizonyosnak látszik, hogy már a 10. században is kizárólag kézikorongon készültek az edények, csak elvétve találkozunk egy-egy kézzel formált darabbal.

18 A dolgozatban szereplő telepek kerámiája közül készítéstechnikailag a KarosTobolykáról származó leletek tűnnek a legkorábbinak. A legalább két évszázadon keresztül lakott, több rétegű település korai objektumaiban még előfordulnak kézzel formált darabok is.

19 Felületüket, gyakran utólag, gondosan elsimították; jellegzetes díszítésük a késő avar és 9. századi kerámiára jellemző sávokban bekarcolt vonal- és hullámvonalköteg. A fazekak felülete igen érdes tapintású, rosszul eldolgozott. A lelőhelyek közül egyedül innen ismerünk sütőtepsi-töredéket, amely a 8-9. századi telepásatásokjellegzetes darabja. A pontos keltezhetösége miatt megkerülhetetlen borsodi 10. századi településről az ásató egyáltalán nem említ kézzel formált edényeket,

21 sőt hangsúlyozta, hogy mindegyik lassan forgó kézikorongon készült.

22 Felsőzsolca-Várdombon

23 csak néhány bronz- és császárkori kézzel formázott töredéket találtunk a házak betöltésébe keveredve. Mezőkeresztes-Cethalom öt házának betöltésében sem volt kézzel formált edény,

24 a fazekak mindegyike hurkatechnikával készült, majd lassan forgó kézikorongon elsimították és díszítették. A kézikorong használatának jeleit több fazékon is megfigyelhettük: homokkal felszórt deszka lenyomata maradt meg az egyik hejőkürti késő Árpád-kori fazékon.

25 A technika egyik legegyértelműbb jele az edény fenekén látható fenékbélyeg. E „bélyegek" az Árpád-korban végig használatban voltak; a kora Árpád-korban változatosabbak, a 12-13. századra, akárcsak a formák és a díszítések, egységesebbé váltak. Mezőkeresztes-Lucernáson és Karos-Tobolykán is több fenékbélyeges edénytöredék látott napvilágot.

26 Mezőkeresztes-Lucernáson a kvarcos-szerves soványítású kerámiák között is leltünk egy átlósan metszett téglalapot ábrázoló fenékbélyeget, így még e korainak tűnő csoportnál is feltételeznünk kell, hogy hurkatechnikával kézikorongon készítették a fazekasárut. A hurkatechnika varratnyomai több edényen is jól láthatók, a fazekak felülete igen egyenetlen, alakjuk erősen aszimmetrikus. 10-11. századra keltezhetjük azt a két - a mezőkeresztes-cethalmi 151. házban talált - fenékbélyeges fazéktöredéket, melyek formára - köralakba foglalt egyenlőszárú keresztet ábrázolnak - és méretre is szinte teljesen azonosak. Valószínűnek tartjuk, hogy egy fazekasműhelyből származik e két edény. Késő Árpád-kori egyszerű - keresztet és koncentrikus köröket ábrázoló - bélyegeket találtunk Felsőzsolca-Várdombon: a két edény - az egyik egy tölcséresen kiszélesedő szájú, erősen átégett, „budai típusú", fehér bögre, a másik egy vörös festéses palack a 13. század végén, a 14. század első felében lehetett használatban.

27 A kora Árpád-kori fazekaknál több esetben megfigyeltük, hogy az edény felületét nedves kézzel vagy ronggyal elsimították, így az edény saját anyagából képeztek a fazék 18 Kvassay Judit a honfoglalás kori sírok edénymellékletei kapcsán említi, hogy az általa vizsgált 381 edényből mindössze négy volt kézzel formázott. Kvassay J., 1982. 18. Köszönöm Kvassay Juditnak, hogy doktori disszertációjába betekinthettem. 19 WolfM., 1984. 20 WolfM., 1984, 599. 6. kép. 2

' WolfM., 1992, 397-398, 397-428, WolfM., 1996,417^127. 22 WolfM., 2003. 90. 23 Simonyi £., 2001a. 121. 24 Simonyi E., 2001b. 370. 25 A töredék az 1. házból származik, azonosító száma 1/21. XXX. tábla. 26 W«//'M, 2001.588. 27 Simonyi E., 2003, 126. 18. és 19. kép 1-3. 46