A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról
külső felületén egy finom agyagmázat. E „mázat" azonban a csiszolatokon nem lehetett elkülöníteni az edény saját anyagától, tehát nem beszélhetünk száradás után felvitt engóbról. Hasonló technikai megoldásra szép számmal vannak adataink honfoglalás kori és kora Árpád-kori településeinkről: pl. edelény-borsodi földvár, 28 Kardoskút, 29 Esztergom-Szentgyörgymező, 30 Keszthely-Fenékpuszta, 31 Győr-Homokgödör, KajárpácPokolfadomb, Lébény-Billedomb. 32 A fent említett példák is azt mutatják, hogy a Kárpát-medence szinte valamennyi tájegységéről lehet példát hozni, így valószínűnek tűnik, hogy általános gyakorlat volt a 10-11. századi fazekasok körében. Az edénytöredékek vizsgálatakor több esetben is észrevettük, hogy a fenéktöredékek jóval szemcsézettebbek, mint a peremek. Egy edényen belül is megfigyelhető volt ugyanez a jelenség: a mezőkeresztes-cethalmi 21. házban lelt fazék alsó harmada szabad szemmel vizsgálva sokkal kavicsosabb soványításúnak tűnt, mint a pereme (8. kép 3.). 33 Már Holl Imre is felhívta a kutatás figyelmét arra, hogy az alsó rész mindig sokkal durvább kivitelű, mint az edény hasa és szája. 34 Korábban úgy gondoltam, hogy statikai okok késztethették a fazekast arra, hogy az edény alját kavicsos soványítóanyag használatával masszívabbra képezze ki. 35 Wolf Mária a borsodi 10. századi fazekak között talált párhuzamot erre a technikai megoldásra, és felvetette, hogy a kétféle soványításra inkább a tűzállóság növelése miatt lehetett szükség. 36 Mivel ennek az edénynek az anyagvizsgálata még nem történt meg, a kérdést nem tudjuk megválaszolni. Viszont az, hogy az eddigi elemzések a hasonló töredékeknél nem találtak tudatos soványításra utaló nyomokat, cáfolhatja mindkét felvetést. A gyorskorong megjelenésének időszakában lelőhelyeink közül egyedül Felsőzsolca-Várdomb volt lakott. A kisvár árkának betöltéséből, a 14-15. század fordulójáról ismerünk gyorskorongon formált vörös festéses palackokat, korsókat és fazekakat, 37 amelyeknek jó párhuzamait a közeli Mohi kútjaiban találjuk meg. 38 3. Díszítés Az általam ismertetett lelőhelyek 39 kerámiaanyagán megfigyelt díszítéseket táblázatba rendeztem (9. kép). A táblázatban világosabb szürkével jelöltem azokat a díszítésfajtákat, amelyek kisebb számban fordulnak elő, sötétszürkével pedig a gyakorikat. A fazekaskorongon forgatott edényekbe csont írókával vagy mintázófával körbefutó vonalakat, hullámvonalakat, fésűvel ezek köteges változatát karcolja díszítésként. A kézikorongon formált edényeket, a korongozás adottságainak megfelelően leggyakrabban bekarcolt vonal és hullámvonal, illetve vonal- és hullámvonalköteg díszíti a 8. századtól 28 WolfM., 2003. 90. 29 Méri L, 1964.46. 30 Lázár S., 1998.74. 31 Jankovich B. D., 1991. 191. 32 Takács M., 2000. 10. 33 Simonyi £., 2001b. 370. 34 Holl L, 1956. 177. 35 Simonyi E., 2001b. 370. 36 WolfM., 2003. 87. 37 Simonyi £., 2003. 127, 19. kép 4-5. 38 Laszlovszky J.-Pusztai T.-Tomka G, 1997. 147. 39 Az 5. táblázatban hat lelőhely szerepel, mivel külön tüntettem fel a zsolcai kora Árpád-kori települést és a késő Árpád-kori mottét. így szemléletesebb a díszítési módokban felfedezhető időbeli eltérés. 47
