A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: Csabai Kálmán festőművész levelesládájából

U.N.E.S.C.O. stb. kritikáit és ismertetéseit. Ezt alkalomadtán megbeszélnénk dr. Végvári Lajossal, akinek szíves közreműködését előre is köszönöm. Azt hiszem, nagyjából az egyenlőre megválaszolhatót megválaszoltam. További levelezés a tőletek jöhető kérdésektől függ. Még egyszer nagyon köszönöm szíves közbenjárásodat. Szeretettel ölellek Lajos 4. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak Paris, 1972. V. 19. Kedves Kálmán; Talán már tudod is, hogy a miskolci kiállításom augusztus 15-től szeptember l-ig lesz. A pesti pedig előtte; július 9-től augusztus 5-ig. Ezek miatt a dátumok miatt és feleségem szabadságának az eltolódása miatt Miskolc vendégszeretetét július 17. hétfőtől - augusztus 31. csütörtökig, vagyis 46 napig szeretnénk igénybe venni. (Leányom nem jöhet) Én már június l-jén Pesten leszek, és majd onnan felhívlak telefonon. Ide már hiába írnál, mert leveled nem találna itt. Kimerítő tájékoztatásodat, amit visszaérkezésem után kaptam meg, nagyon köszönöm. Feleségednek kézcsókomat küldöm Téged szeretettel ölellek Lajos 5. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak Paris, 72. nov. 3. Kedves Kálmán Hát, ahhoz képest, hogy „nagyon rossz" levélíró vagy, igazán kitettél magadért. Nyolc oldal testvérek között is derék dolog. Menjünk hát keresztül sorjában a leveleden. Először is gratulálok kiállításod erkölcsi és anyagi sikeréhez. Jogos érdemmel érdemelted mindkettőt. A dolgaidban való igyekezetért szinte még meg is bocsájtanám Végvárinak egyéb helyen elkövetett idétlenkedését. Mert valóban jó ízlés ellen való, ha egy esztétikus szinte kizárólag a saját felesége dicsőségéért jövetté magát a világra. Még most is fanyalogva gondolok vissza arra a kínos félórára, amikor bárgyú mosoly kíséretében kellett végignéznem a hölgy rajzait. Előkészület nélkül estem bele a félszeg helyzetbe; mivel nem tudtam hogy a feleség „művész", a dilettánsoknak járó nagyapás jóakarattal nyámnyogtam keresztül a kényszer kiállítást. Jószerint csak akkor döbbent le bennem a húszfilléres, mikor a múzeumban találkoztam egy új alkotással. „Jelenlévőkről nem beszélünk" morogtam a vezető Végvárinak, és ezzel csak a szaporulatot egyébként már észre sem vevő ellenségeim számát növeltem. De talán nem is kellett már ellenséggé tennem; Fehér Zsuzsa véleménye szerint Lajosunk ténykedése kiállításommal kapcsolatban nem menthető hanyagság helyett inkább elismerést érdemlő telitalálata volt egy jól célzó ellenségnek. A vár felé - pesti és diósgyőri vár Benedek felé és Feledy felé egyaránt szolgálat volt, hogy olyan rosszul szolgálta a kiállításom ügyét. Persze, más gesztenyéket más-más tűzön kellett sütögetni, és itt a kapkodó kezek özönében az ő praclijára is rá-rácsapnak. Az itt felmerült ellentétek kimenetelét nem látom tisztán. Tisztán csak egy dolgot látok, Végvári csak addig lesz hasznos Miskolcnak, amíg ő Miskolcból a maga és még inkább a felesége részére hasznot tud kicsikarni. Ez magában még nem lenne baj, koordinált két érdek összeférhet egy közös haszonban. A baj akkor fog kezdődni, ha Végvári a saját érdeküket Miskolc érdeke ellen akarja elérni. De azért Miskolcot mégsem féltem. Vagytok Ti ott elegen, akik meg tudjátok védeni a város érdekeit még oly dörzsölt esztéták ellen is, mint Végvári. Végvári harcokban egyébként is mindig erősek voltunk, és ha előfordult, még a svábok ellen is. 464