A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: Csabai Kálmán festőművész levelesládájából

Már a miskolci művészek acsarkodása komolyabb probléma. Különösen komoly és veszteségnek számítható Feledy esete. Feledy nagyon tehetséges művész. A Dózsa-kiállításon - bár a témához semmi köze nem volt - messze a legkiválóbb mű a Feledy litográfiája volt. Ha a „Napjaink" októberi számában a rajza kissé rideg, és talán üres is volt, nem lehet letagadni az ihletre és tehetségre valló grafikai rangot még attól a kalligráfiától sem. Talán, ha a város a Te közbenjárásodra és Bárczy nyomására valami olyan rangot adna Feledynek, amit ő megérdemelni vél (és meg is érdemel), akkor a sértett hiúság ártalma helyett egy jogos és mások által is elismert önérzet hasznos lendületét kapná vissza Miskolc ettől az - ismétlem - nagy művésztől. Persze, jobban kellene ismernem a körülményeket, és jobban kellene ismernem Feledy természetét is ahhoz, hogy a kérdésben tiszta véleményem lehessen. Az biztos, hogy ő minden művészeti kérdésben a saját szubjektivitását követi. De ezt teszi, mert csak ezt teheti, minden művész is. Ezért lett volna jó Végvári, aki mint művészettörténész, ha szubjektív is, de szubjektivitása transzcendens (más szubjektivitásokra is érvényesen transzcendáló). Sajnos, Végvári szakmai transzcendenciáját egy személyre szűkíti a felesége. És akkor Feledy maga dugájába dőlt szubjektivitása már többet ér, mint Máger Ágnes szintén maga határú, de férje svádájával hatásosabbá tett szubjektivitása. Ahogy eddig és innen látom a helyzetet, csak két módon lehetne a problémát hirtelen elintézni: Egy: Hogy Tóthot megszállná a szentlélek, és a rangjához ereje is és felkészültsége is támadna hirtelen. Kettő: Hogy Te kerülnél Tóth helyére. De sajnos a Tóth állásában a többi kulturális ág (zene, színház stb.) Neked sem engedne sok időt, hiszen Te még a saját alkotó munkáddal is ellennél foglalva. Maradna még megoldásnak, hogy a Képzőművész Szövetség helyére kerülő Képzőművészeti Szaktanácsban döntő rangot kapnál. Mivel a művészek, Feledy és követői - nem igen vennének részt eleinte a Szaktanács gyűlésein, Neked módod lenne egy időn keresztül olyan intézkedéseket tenni, amik végül is a művészeket a Szaktanácsban való teljes bizakodásra bírná. De ez - ismételten - olyan komplikált probléma, amit én innen biztosan nem jól látok, és még otthon léve is sok időt kellene a körülményekben tölteni ahhoz, hogy ítéletet, és ne előítéletet formáljak. És itt eljutottunk hazatérésem problémájához. Juci is és én is alig várjuk, hogy végleg hazatérhessünk. És mikor hazatérésre gondolunk, legtöbbször Miskolcra gondolunk. Legtöbbször, de nem mindig, mert ... mert mindaz a sok erkölcsi és anyagi siker, de azért leginkább az erkölcsi csak Budapesten ért. Te sem tagadhatod, hogy csak Te és Bárczy Béla voltatok igazán mellettem már a második lépcső - Tóth, Vörösváry, a vármúzeum igazgatónője, a teljes sajtó - csak annyira mozdult, amennyire éppen kötelezve volt egy kis megmozdulásra. Belenézve abba a ténybe, hogy inkább miskolci vagyok, mint pesti, joggal és okkal várhattam, hogy Miskolcon szűkebb keretek között ugyan, de teljesebb és örömtelibb fogadtatást kapok. Te is tudod, hogy nem így volt. Az akadályok csak hárman voltak. Feledy, Benedek és Végvári. Csak hárman, de ahhoz elegen, hogy a tán számosabb, de úgy látszik gyengébb szimpátiát mégis legyőzzék. De még így is szívesebben mennénk Miskolcra, mert talán éppen a ridegebb fogadtatás kényszerítene arra, hogy ne csak haza, de nyugalomba is vonuljak, egy műterem szigetelt csendjében még kisajtolva magamból azt, amire képes vagyok. A „Napjaink" közölte Pogány Gábor cikkét. Nem az apa megnyitó beszédét, a fiú egy elég gyenge, apától és apóstól (László Gyula) súgott cikkét. Mivel Pesten is zűr van azért körülöttem Fehér Zsuzsa akarta a kiállítást, Pogány Ö. Gábor és Végvári nem. Mégis lett kiállítás és P. Ö. G. nyitotta meg, de még sem maradt ott, mert... és még sem az ő cikke jelent meg. A kislánytól - aki a Galériában dolgozik - asszony ugyan - Te is hallottad, hogy Benedek kiadta a parancsot. Ellenem. Tehette. Miért? Mert, ahogy írod, minden vezető mellettem volt és van, és mind kivétel nélkül alig várja, hogy hazamenjek. Mire? Mibe? A Benedek szobájába? De azért hazamegyek én Miskolcra. Mert ha Benedek, Feledy, Vörösváry miatt szégyellnem is kell miskolci mivoltomat, azért vagytok otthon egy páran, nem igen többen a párnál, akik között otthon éreztem magam, és 465