A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Boros László: A csökkenő népességű Bodrogköz
Az Alsó-Bodrogköz népessége A címben szereplő csökkenő népesség az elmúlt negyven évre vonatkozik. 1960-ig, ha nem is rohamosan, ha nem is minden településen, de lakosságnövekedés mutatható ki. A rendszeres népszámlálás kezdete (1869) és 1900 között 5358 fővel (21,3%) gyarapodott itt a lakosság száma (1. táblázat). Az egyes települések közül Alsóbereckié 451-ről 542-re, Karosé 507-ről 579-re, Páciné 1271-ről 1579-re, Zalkodé 392-ről 496-ra nőtt, míg Kisrozvágyé 468-ról 450-re, Révleány váré 908-ról 788-ra, Zemplénagárdé 1904-ről 1643-ra csökkent. Az első világháborús veszteségek ellenére 1920-ban 28 348 főt írtak össze az AlsóBodrogközben, ami 3208 fős gyarapodást jelentett. Bodroghalom lakossága pl. 1025-ről 1329-re, Cigándé 3631-ről 3840-re, Ricséé 1761-ről 2026-ra növekedett. 1869-et követően a lakosság növekedését a folyószabályozási és árvíz-mentesítési munkák által megnövekedett termőföld, valamint a javuló egészségügyi ellátás eredményeként bekövetkezett életkor-meghosszabbodás tette lehetővé. A magas természetes szaporodás ellensúlyozni tudta a kivándorlást. 1920 és 1941 között 28 348-37 810, azaz 25,03%-kal nőtt a lakosság száma, amely ugyancsak a magas természetes népszaporulattal magyarázható, ami azonban nem jelent magas népsűrűséget (47,2 fő/km 2 ). Az Alsó-Bodrogköz ritkán lakott terület volt és ma is az. A második világháború jelentős emberveszteséget okozott, elsősorban a fiatal férfilakosság körében, de még így is 1356-tal több lakost írtak össze 1949-ben, mint 1941-ben. Az Alsó- (magyarországi) Bodrogköz legmagasabb népességszámát 1960-ban érte el 41 197 fővel (1. táblázat). Ekkor a legnépesebb település Cigánd (5420 fő), Tiszakarád (3900 fő), Ricse (3232 fő), Karcsa (2662 fő), Kenézlő (2356 fő), Bodroghalom (2354 fő) és Zemplénagárd (2303 fő) voltak, míg a legkisebb Semjén (911 fő), Zalkod (844 fő), Dámóc (891 fő), Kisrozvágy (610 fő) és Felsőberecki (379 fő) volt. 1960-tól folyamatos népességcsökkenés regisztrálható az Alsó-Bodrogközben. 1960 és 1970 között 21,1%-kal (8691 fő), 1970 és 1980 között 13,9%-kal (4524 fő), 1980 és 1990 között 15,7%-kal (4400 fő) csökkent a lakosság száma. 30 év alatt 17 615 fő (42,8%-os) veszteséget könyvelhet el a mikrotáj, amely már katasztrofális elnéptelenedést jelent! Az 1960-1990 közötti népességcsökkenés Karcsán 23,5%-os (625 fő), Bodroghalmon 38,4 %-os (903 fő), Kenézlőn 38,7%-os (911 fő), Ricsén 39,9%-os (1288 fő), Cigándon 40,9%-os (2214 fő), Vajdácskán 40,9%-os (818 fő), Vissen 50,4% (765 fő), Révleány váron 54,4% (851 fő), Zemplénagárdon 57,6%-os (1327 fő), Györgytarlón 64,7% (987 fő). 1990-ben a legnépesebb település, Cigánd alig haladja meg a háromezer főt (3203), míg mások az alatt maradnak (pl. Tiszakarád 2589, Karcsa 2037, Ricse 1944). Az aprófalvak: Karos (484), Semjén (458), Felsőberecki (303), Zalkod (377), Kisrozvágy (244). A katasztrofális népességcsökkenésnek számos oka van. A halmozottan hátrányos helyzet következtében a természetes szaporodást nagyarányú fogyás váltotta fel (- 2,4%), ugyancsak magas a negatív vándorlási különbözet (- 13,9%). A kedvezőtlen demográfiai folyamatok az 1990-es években tovább folytatódtak. 1997-ben alig többen éltek az Alsó-Bodrogközben, mint egy kisvárosban (23 674 fő), amely mindössze 29,6 fő/km 2 népsűrűséget jelent. Az 1000 főt már csak nyolc település haladta meg. Az élve születések száma mindössze 159, a halálozásoké ugyanakkor 391, Kisrozvágyon és Zalkodon 4-4, Karoson 3 gyerek született egy év alatt, miközben az utóbbi helyen 12-en haltak meg (2. táblázat). 392
