A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Boros László: A csökkenő népességű Bodrogköz

A természetes szaporodás (3. táblázat) 1980 és 1990 között csupán Tiszakarádon 3,6% = 104 fő, Tiszacsermelyen (3,3% = 28 fő) és Nagyrozvágyon (0,2% = 4 fő) volt nyereséges, Cigándon 0, máshol negatív előjelű (pl. Karoson - 6,9%, Dámócon - 8,4%, Felsőbereckiben -8,5%, Révleányváron -8,8%, Lácacsékén -9,8%. 1997-ben természetes fogyás volt tapasztalható 11 községben, így Vajdácskán (-13 fő), Bodroghalmon (18 fő), Ricsén (- 20 fő). Természetes szaporodás, azaz többen születtek, mint ahányan meghaltak Cigándon (+9 fő), Tiszacsermelyen (+9 fő) és Tiszakarádon (+21 fő) volt bodrogközi vonatkozásban érdemleges. A vándorlási különbözet 1980 és 1990 között, tehát a rendszerváltás előtti tíz évben Alsóbereckit kivéve erősen negatív előjelű, azaz sokkal többen költöztek el, mint ahányan érkeztek oda (3. táblázat). A legkedvezőtlenebb a helyzet ezen a téren Györgytarlón (-20,6%), Zalkodon (-24,1%), Zemplénagárdon (-24,7%) és Tiszacsermelyen (- 24,9%). 1997-ben már 10 településen volt némileg pozitív a vándorlási különbözet, de a mikrotáj összességében negatív. Különösen negatív a vándorlási különbözete Lácacsékének (-25 fő), Kenézlőnek (-32 fő) és Cigándnak (-53 fő). Zemplénagárdon örvendetesen megfordult a helyzet, aktívummal (+38 fő) zárult az év. A tényleges szaporodás, azaz a természetes szaporodás (ill. fogyás) és a vándorlási különbözet összessége ugyancsak a kedvezőtlen, negatív előjelű a Bodrogközben. 1980 és 1990 között -16% (-4420 fő). Legelszomorítóbb a helyzet Lácacsékén (28,6% = 218 fő), Zalkodon (-29,0% = 398 fő) és Karcsán (-41,1%). Csupán a Sátoraljaújhely közelségét élvező, annak „alvóvárosa"-ként is felfogható Alsóberecki (+ 10 fő) kivétel ez alól (3. táblázat). A rendszerváltást követően a nehézipar válsága folytán munkaerő-felesleg lépett fel Budapest, Miskolc, Kazincbarcika üzemeiben, melynek következtében kevesebben vándoroltak el a Bodrogközből. 1997-ben -63-ra csökkent a vándorlási különbözet (2. táblázat). Nem mondható igazán kedvezőnek a lakosság kor szerinti összetétele sem (4. táblázat). 1990-ben a lakónépesség 21,9%-a (5170 lélek) tartozott a 0-14 éves, 30,2%-a (7125) a 15-39 éves, 24%-a (5565) a 40-59 éves, és 23,9%-a (5627) a 60-nál idősebb korcsoportba. A népesség közel negyede idős ember, azaz elöregedés figyelhető meg. Legerősebb ez a folyamat Zalkodon, ahol a lakosság 40,1%-a 60 évesnél idősebb, de Lácacsékén (36,6%), Vissen (31,2%) és Révleány váron sem sokkal jobb a helyzet. 1990 előtt a 15-60 év közöttiek nagy százaléka Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, illetve a megyeszékhelyen tanult és dolgozott. A jól jövedelmező, biztos megélhetést nyújtó kvalifikált munkahelyek hiányában kedvezőtlen képet mutat a lakosság foglalkozási összetétele is. Alacsony a nem termelő ágazatban (11,7%), az iparban (16,7%) és a kereskedelemben dolgozók (5,7%) aránya. Ezeknek is - mint már említettük - nagy hányadában nem helyben dolgozott, hanem napi, vagy heti ingázóként közeli, vagy távolabbi városokba járt el. Nemcsak ipari, hanem más munkahelyekben is szegény volt - s ma is az - az Alsó-Bodrogköz. Az infrastruktúra fejletlen, a szolgáltató-ellátó funkció mélyen az országos szint alatt van. Nincs középfokú oktatási intézménye, az üzlethálózat szegényes, jórészt csak napi igények kielégítésére szolgál, az értelmiségi dolgozók aránya alacsony. A lakosság nagy százaléka a mezőgazdaságból él, pedig a földek nem a legjobb minőségűek. Pl. 1980-ban Bodroghalomban az összes aktív kereső 37,9%-a, Tiszakarádon 52,4%-a, Zalkodon 53,2%-a, Semjénben 52,5%-a, Kenézlőn 57,5%-a a mezőgazdaságból élt. Az akkori statisztikák szerint „nem anyagi ágazatban" Felsőbereckiben 15, Györgytarlón 9, Kisrozvágyon 8, Zalkodon 8 fő dolgozott, 1990 393