A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

ebben az évben lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Olvashatunk beírást Herman Ottótól és feleségétől, Borosnyay Kamillától. Megfordultak itt Németországból jött vendégek, turisták, francia átutazók. Jöttek vendégek Buenos Airesből, Amerikából, még Indiából is, akik valószínűleg üzletfelek, a családfő külföldi tanulmányútján megismert üzletemberek, barátok voltak. A húszas évektől nyaranta fogadott a villa cserkészvezetőket, akik itt táboroztatták cserkészeiket. Itt töltötték a nyarat több ízben leányegyesületek tagjai is, csakúgy mint turista- és tüzoltóegyesületek is. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1926-ban miskolci közgyűlése alkalmából kereste fel a villát. A vendégkönyv fényt deríthet a családi kapcsolatok milyenségére is. A Weidlich família összetartása az együtt töltött ünnepekben is kifejeződött. Sokszor a kiterjedt rokonság, a tágabb családi kör is részese a család fontos eseményeinek. Eljegyzések, házassági évfordulók alkalmával, vagy csak úgy, egy-egy hétvégén is összejött a rokonság egy-két tagja, de sokszor többen is, hogy együtt legyenek. Minden vendég beszámolt a harmonikus családi légkörről, az egymás iránti szeretetükről. A rokon Túry család leánya, Túry Magda is itt töltötte nászútját. „Itt kezdtük boldognak kívánt házaséletünket is..." - írta az emlékkönyvbe. A bejegyzések alapján részben összeállítható a családfa, s emellett megfigyelhetjük a társadalmi érintkezés résztvevőit. A Weidlich család, s főként a családfő kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, s maga a vendégkönyv is bizonyítja előkelő helyét a város elitjében. Az összeházasodások eredményeképp a városi elit több tagja különböző rokonsági fokon állt egymással. Helytörténeti események is meg vannak örökítve az emlékkönyvben. A Weidlich család bejegyzéséből tudjuk meg, hogy mikor tartották az első Anna bált a Palotaszállóban. Ugyanis „nagy ramazuri" volt a Weidlich-villában a palotában megtartott első „Anna" bál után. 1930. augusztus 26-ára utalnak az emlékező sorok. 1952-ben, a családfő halála után is folytatódott a villa története, egy 1952-es újságcikk ír az épületről: „...a Weidlich-villát, ahonnan valóságos proscénium páholybeli kilátás nyílik a tóra, tündéri étteremnek építenék át. Ez lehetővé tenné, hogy az autóút éles és meredek kanyarját, ahonnan Weidlich makacssága folytán jónéhányan egyenesen a tóba hajtottak, eltüntessék. A tó haragos zöldjét kosárstrand, csónakpark, víkendtelep és egy campingtábor vidám színei enyhítenék."' Az államosítás után egy ideig a Palotaszálló személyzeti szállásaként működött az épület, majd magánkézbe került. A tulajdonos csődbe jutott, elárverezték, így került a mostani tulajdonoshoz, aki 1999-től Tókert Panzió és Étterem néven működteti." A „Fekete kutya": Weidlich Pál fűszerkereskedése Weidlich Pál cégét 1891. január 24-én jegyezték be a Cégbíróságon, mint egyéni céget.

55 Ebben a hónapban tudatta a közönséggel is boltjának megnyitását: „Bátorkodom a tudomására hozni, hogy helyben, a 'Fekete kutyához' címzett, fűszer, anyag, liszt, ásványvíz és magkereskedést Deák Kálmán úrtól átvettem, s azt Weidlich Pál váltótör52 Gabányi Árpád (Eperjes, 1855. aug. 18. - Bp., 1915. okt. 23.): színész, író. 1875-től Kassán, 1878-tól Kolozsvárott működött. 1884-ben Paulay Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette, 1909-ben örökös tag lett, 1912-ben nyugalomba vonult. A Nemzeti Színház híres komikus kvartettjének egyik oszlopa a századfordulón. 53 HOM. HTD. 88.362.55. 1-60. 54 A panzió weboldalai: http://www.szallasjegyzek.hu/aktualis/ter6/ter6_2/lillafured_tokert_panzio.htm http://www.bokik.hu/tokert/ 55 B.-A.-Z. m.Lt. VII. 1/d. Ce. 772. 350