A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

gyarázható, hogy 1904-ben a 184 fővel tovább gyarapodott - leginkább - munkáscsaládok számára külön temető, majd kápolna létesítése is szükségessé vált.

60 4. táblázat: Az arlói plébániához tartozó hívek vallási megoszlása a századfordulón Filiák / év (%) Római kat. Református Evangélikus Izraelita Egyéb Filiák / év (%) 1880 1910 1880 1910 1880 1910 1880 1910 1880 1910 Hódoscsépány 93,03 95,80 0,98 0,94 0,19 5,80 3,26 Somsály n. a. 43,53 n. a. 43,53 n. a. 11,43 n. a. 1,51 Disznósd 97,68 97,63 0,12 2,20 2,37 Járdánháza 92,08 96,47 0,20 0,16 2,44 5,28 3,37 Egyéb 100 87,82 4,20 7,35 0,63 AnyaegyházArló 96,06 98,01 0,51 0,29 0,77 0,18 2,66 1,52 A falu nemzetiségi viszonyai ugyanakkor már az iparosodás hatásait tükrözik. Etnikailag a magyarság mellett még a 20. század elején is éltek szlovák, német és román nemzetiségűek a faluban. A háttérben az ózdi vasgyár ipari munkásságának tagoltságát látjuk: amíg a segédmunkásokat és tanoncokat a város környéki falvakból lehetett toborozni, addig a szakmunkások zömét - regionális és országos szinten egyaránt - még a 19. század második felében is külföldről kellett pótolni. A generációváltásokkal természetesen a külhoniak aránya csökkenni kezdett; Paládi-Kovács Attila szerint pedig a 3. nemzedék már teljesen elmagyarosodott, köszönhetően annak az asszimilációnak, melynek révén „Ózd körzetében a táj társadalma 188 l-l882-ig magához hasonította az idegen telepesek első hullámát."

61 A változások sajátos migrációs irányokat alakítottak ki a foglalkozási megoszlás terén: miközben annak egyes ágai között is olykor jelentős mértékű vándorlás volt érezhető, addig a gyári munkások száma főként a gömöri és szepesi területekről (illetve külföldről) idetelepített szakmunkásokkal gyarapodott. 1900-ban arányuk még mindig közel 20%-ot tett ki az ózdi lakosság körében. Hódoscsépányon az 1910. évi népszámlálás idején 86 fő (5,0%) szlováknak, míg 11 fő (0,6%) németnek vallotta magát.

62 Számuk a Horthy-korszak elején sem változott számottevően; igaz, később már nagyarányú csökkenés figyelhető meg. Az idegen szakmunkások mellett a város környéki falvak korábbi mezőgazdasági népessége egyre nagyobb arányban vállalt tehát ipari munkát: kezdetben segédmunkásként, kisegítőként és napszámosként. Térségünk mellett - főként a két világháború között - hasonló folyamatok zajlottak le a Palócföld más vidékein, így Heves és Nógrád megyében is. Ipartörténetileg az ózdi vasgyártás tényleges megindulását a társulati fúziók révén 1852-ben létrejött Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület megerősödése jelentette, melynek centralizált üzempolitikája közös vezetés alá vonta a vasérc- és szénbányákat, a faszenet biztosító erdőbirtokokat, az olvasztókat és az ózdi hengerműt.

63 A termeléskapacitás fokozása később új igényeket támasztott az egyre dráguló szállítások elé, amit a korábbi ún. tengelyfuvarokkal már nem lehetett megoldani. 1868-ban az egyesület részvényesei - állami támogatásra is számítva - 200 ezer forintot szavaztak meg egy o0

RáczI., 1991. 173. 61 Paládi-Kovács A., 2000. 256. 62 Alabán P.-Csépányi A.-Talián Z, 2004. 31. 63 Vass T., 2003. 15. 311