A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

bánréve-center-ózd-arló-nádasdi vasútvonal megépítésére. Az építkezések első szakasza 1872 őszére fejeződött be, amikor átadták a Bánréve és Ózd közötti 12 km-es szakaszt. A másik, ózd-nádasdi vonalon (16 km) nem sokkal ezután, 1873 márciusától indulhatott meg a szállítás, amely főképp a teherforgalom céljait szolgálta.

64 Utóbbi rész áthaladt Csépány területén is, így az érintett földek birtokbavételének feltételeit kisajátítási szerződésben rögzítették. Az 1872. december 24-én keltezett dokumentum bejegyzései szerint a község összesen 782 négyszögöl kisajátított területéért (rajta később őrházzal) 179 forint 86 krajcárnyi összeget fizetett a társaság. 1881-ben a túltermelési válság miatt nehéz pénzügyi helyzetbe került és modernizálásra szoruló Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület fuzionált a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulattal, amellyel létrejött a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság. A kezdeményezett bővítések a termelés növelését, ezzel együtt pedig az ózdi vasgyár újjáépítését is megindították. 1887-ben az Rt. megszerezte a csépányi szén kitermelésének jogát, amely a gyár szénszükségleteinek biztosításához kellett.

65 Az egyezség alapját a Csépányi család birtokaira még 1846-ban kötött, majd 1858-ban megújított és kiegészített szerződés jelentette, amely többek között a helyszínen (Somsály-puszta) feltárt kőszén kitermelési jogának átruházását, a bányához vezető szekérutak és rakodóhelyek (pl.: Motsolya vagy Mocsolya kut, Mocsolya padosa) megvételét tartalmazta.

66 A gyáripari munkavállalás térhódítása ezután már a népszámlálási adatokban is megmutatkozott: a bányászatban és kohászatban dolgozó keresők aránya 1900 és 1910 között - a tömeges bevándorlásnak köszönhetően - 15-szörösére (!), az eltartottaké 30szorosára (!) emelkedett. E szektorba tartozók összlakosságon belüli aránya ezzel párhuzamosan 2,5%-ról 33,1%-ra nőtt. Mellettük még nagyobb, több mint 25%-os gyarapodást mutat a más jellegű ipari keresők aránya, amíg a mezőgazdasági szektorban már lassú (közel 10%-os) csökkenés figyelhető meg.

67 Utóbbiak esetében a népszámlálási kötetek foglalkozásstatisztikailag már nem az üzemek, hanem a birtokosok számából indulnak ki. Arra azonban nem adnak választ, hogy a földek hogyan oszlanak meg közöttük, csupán a különböző foglalkozású összeírtak földjeinek jogcímét és - kataszteri holdban kifejezett - mennyiségét tüntetik fel. Mindez ellenben újítás az 1900 előtti öszszeírásokhoz képest, hiszen ezt követően - 4 kategóriába sorolva - a földbirtokosok nagyságrend szerinti megoszlásáról.is képet kaphatunk.

68 1910-ben Hódoscsépánynál az első csoport (1000 kat. hold fölötti nagybirtokosok) teljesen hiányzik, a második csoportot alkotó 100 és 1000 hold közötti középbirtokosok közé pedig tulajdonost nem, csupán 1 haszonbérlőt tüntettek fel. A harmadik kategóriát jelentő 10-100 kat. holdas kisbirtokosok közé már 38, az utolsó kategóriában helyet foglaló, alkalmi, esetleg rendszeres bérmunka nélkül megélni képtelen kisbirtokos, bérlő vagy kisbirtokos-napszámosok soraiba pedig 23 főt soroltak.

69 A hierarchiában alattuk lévő, az agrártársadalom peremén elhelyezkedő átmeneti rétegek a - föld nélküli - mezei munkásságot és a házi cselédeket foglalták magukba. A foglalkozásváltás előrehaladtával értelemszerű a visszaesés az ő számukban is: 1900-ban a mezőgazdasági cselédek között még 25 kereső és 53 eltartott személy szerepel, 1910-ben már csak 9, illetve 13 fő. A mezőgazdasági munkásnak nevezett napszámos keresőknél már magaVassT., 2001.21. F. DobosyL, 2001. 86-87. A szerződések szövegét lásd Németh Gy., i. m. 46-48. Népszámlálás, 1904. 442-443.; i 11. 1913. 442^*43. Kövér Gy., 1998 b. 81. Népszámlálás, 1913. uo. 312