A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

HölYóJC / A belterületi rajzok által meghatározott morfológiai falutípusok közül Csépány az ún. „patak menti" falvak kategóriájába sorolható, melyeknél a vízfolyásra merőlegesen sorakozó beltelkek rendjét a közrefogott patakmeder határozta meg (lásd Alsó- és Felsőfalu). A teleksorok között áthaladó (fő)út szintén településformáló tényező lehet, hiszen idővel a korábban szérűnek használt oldal is beépült, a település az „útifalu" vagy „út menti falu" egyik fajtájának is felfogható.

15 Elválasztva egymástól a község külés belterületi részeit, először a dűlőnevekből kell kiindulni, hiszen a 20. század második felére a használható üres telkek folyamatos beépítésével eltűnt az egyutcás falukép, bár az itt áthaladó főútnak köszönhetően nem teljes mértékben. A feljegyzések több utca (pl. IV. Béla u., Dobó István u., Arany János u. vagy Nyárjasalja, Bem u. vagy Gubonna árnyéka) esetében is megemlítik, hogy helyükön a második világháborút megelőzően szántóföldek helyezkedtek el, nem véletlen tehát, hogy a község terjeszkedése ezeket a - viszonylag sík - területeket érintette. A szántók másik részénél a föld hasznosításában történt változás: egyes kertek (pl. Telek alja, Telek padja) vagy legelők (pl.: Kistácsa, Kis-kaba, Demeter-völgy, Kaskutlápa, Határ-lápa) korábban szántóföldek voltak. A háttérben feltehetőleg a terület termőképességének kimerülését is észrevehetjük, hiszen egyes részek ezt követően parlagon maradtak (pl. Kerek-domb). A legelők és rétek egy része később lakott hely lett; pl. Kis-Hossó, Nagy-Hossó, illetve Fábián-szög, Mocsolyakuti-rétek. A termelés kedvezőtlen adottságai más oldalról is jól láthatók: a földrajzi viszonyok következtében az itt élők a nehezen megművelhető hegyoldalakat is felszántották. Ilyen lejtős területnek számított például Pili(z)s, az Espállápa, az Erdő-föld, a Viadó bérce vagy a Hagyominge-fenek, de a Bolyokkal határos hegytető (Bíben-hegy) és a Szálas-hegy (Magas-tető) egykor szintén szántóföld volt. A hegyoldalakban és völgyekben a források több, mára teljesen eltűnt tanyát is említenek; pl. Pócos-tanya (Felső-tanya), Magyar-tanya (Középső-tanya), Medve-tanya (Alsótanya), Völgy-fő. Egy részük a világháborúk idején pusztult el, nevüket tulajdonosaikról vagy elhelyezkedésükről kapták. Információk hiányában szinte kizárólag a helynevekből tudunk következtetni az itt élők életkörülményeire. A „Hangonyra járó"-n fekvő Felső1. kép. Hódoscsépány bel- és külterületi térképe, 1940-es évek. Forrás: Egri Főegyházmegyei Levéltár i5

BárthJ., 1997.41-42. 299