A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

HÓDOSCSÉPÁNY GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A DUALIZMUS IDEJÉN ALABÁN PÉTER-CSÉPÁNYI ATTILA A földrajzi és történeti táj A történeti Borsod vármegye területét több szakíró is az ország legváltozatosabb tagozódású vidékének nevezte.

1 Az északról határolt Gömör-Szepesi Érchegység, valamint a déli és nyugati részén emelkedő Bükk a térségben folyó agrártermelés számára vegyes feltételeket alakított ki. E peremhegységeknek köszönhetően a terület 300-400 méter magasságú dombokkal övezett medencejellegü táj. Felszíne rendkívül változatos: a meredek lejtők több településen komoly akadályát jelentették a földművelésnek, míg a helyben folyó erdőgazdálkodás eredményeképpen az összefüggő cser- és tölgyerdő nagy része mára teljesen eltűnt. Korábban a vegyes lombú erdők megfelelő legelőt is biztosítottak a nagy jelentőséggel bíró állattenyésztés számára. A paraszti gazdálkodás kettősségét jól érzékeltetik a jó termékenységűnek tartott Sajó-völgy és a nem messze tőle fekvő, jóval kedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező Hangony-völgy közötti különbségek. Utóbbit a keleti palócok által lakott Barkóságon belül az „Erdőhát" elnevezésű tájegységhez sorolják, melynek neve is utal a helyi gazdasági tevékenységeken belül zajló erdőhasználat jelentőségére. Mindez később a laza kőzetű felszín pusztulásához, talajerózióhoz vezetett. Az ózdi kistérség központját jelentő korábbi iparváros a Hangony, a Hódos- és a Farkaslyuki-patak találkozásánál, más kisebb vízfolyásokkal határolt völgyszakaszában helyezkedik el. A táj kőzetanyaga és belső szerkezete számos érdekességet mutat. A térségben zajló ipari tevékenységek közül sokáig meghatározó szerepet játszó bányászat az Ózd környéki szénmezőkre épült. Két, egymástól elkülönült részükből számunkra a nyugati igazán fontos, hiszen ez a Borsodnádasdnál kezdődő szénvonulat Járdánháza, Arló, Hódoscsépány és Ózd irányába húzódik. Ennek részét képezte Somsály-ArlóJárdánháza vonalában az a lesüllyedt árok, melynek középső miocén kori szénvagyona az ózdi vasgyár működésében sokáig meghatározónak bizonyult; elsősorban magas kalóriatartalma miatt. A Csépány községet is magába foglaló Hódos völgye a Heves-Borsodi-dombság északi részén fekszik, élővilága a közeli Hangony-völggyel csaknem azonos, ezáltal bemutatásuk együttesen indokolt. A terület délnyugati része ma a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzethez tartozik és veszélyeztetett résznek számít. A hegyvonulatokat borító túlnyomórészt - tölgyes és bükkös (néhol fenyő és gyertyán) erdők mellett az alsóbb részeken már inkább a cser és az akác a jellemzőbb. A legelterjedtebb fás társulás a cseres-tölgyes, mely a lankásabb lejtőket, a hegyoldalak felső harmadát és a hegygerinceket borítja. Az akác és fenyőfajok térhódítása a 20. században vette kezdetét a vízmosások 1 A közölt tanulmány része a szerzők „Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a XX. század közepéig" című müvének, mely a 2003-2004. évi XXXIX. Istvánffy Gyula megyei honismereti gyüjtöpályázat felnőtt kategóriájában első helyezést ért el. 2 PejaGy., 1980. 19. 3 F. Dobosy L, 2003. 10. 295