A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején

megkötésével és a kopár részek fásításával, míg az erdőirtványokon ma virágokban gazdag réteket láthatunk. A patakok mentén végül mocsár- és láprétek húzódnak, különösképpen védett élővilággal. Az Ózd környéki növényvilág egyik legnagyobb értékét azok a gyógynövények képviselik, melyek fejlődésének - szemben a szántóföldi müveléssel - igen kedvező feltételei alakultak ki. A kelet-nyugati fekvésű hódoscsépányi Nagyvölgy ligeterdős, bokros övezetében például a meglehetősen ritka kapotnyak is előfordul, amely a város környékén egyedülállónak mondható. A mocsaras patak mentén emellett megtalálható az angyalgyökér, a réti füzény, az orvosi tisztesfű, a kisezerjófű és az iringó is.

4 A terület számos állatfaj számára biztosít állandó élőhelyet, táplálkozó- vagy szaporodóhelyet. Ezek jelentős része - elsősorban a kétéltűek, hüllők és madarak - védett faj. Példáinkat Bartha Csaba biológus helyszíni gyűjtéséből vettük:

5 a környező erdők élővilágából jól ismert az őz, a róka, a szarvas és a vaddisznó, a madarak közül pedig a holló, a fekete harkály, a szén- és kék cinege, az erdei pinty, az ökörszem, a vörösbegy, a fekete rigó, a héja vagy a fekete gólya. A füves kaszálók és rétek bokros részein ugyanakkor olyan apró állatokkal találkozhatunk, mint a lábatlan gyík, a tisztásokon pedig az erdei pityer vagy a citromsármány. Népes az itt élő rovarvilág is: a fűvel borított lejtőkön fordulnak elő az imádkozó sáskák vagy a fürge gyíkok, melyek jó táplálékforrásként szolgálnak más élőlényeknek (pl. kígyászölyv, búbosbanka). Végül a mocsarak, láprétek és vizek mentén számos kétéltűt (pl. erdei, vízi és gyepi béka), szitakötőt, lepkét és cankót, az összefüggő nádasokban pedig nádi tücsökmadarakat és nádi sármányokat fedezhetünk fel. Az Adói-, Borsodnádasdi- és Hangonyi-tóban amur, kárász, ponty, csuka és harcsa egyaránt előfordul. A vizsgált településünk nevének előtagjában megjelenő állat, a hód jelenléte vitatott a környéken. Állítólag régen sok példány élt ezen a vidéken, s a névadás is bizonyíték lehet erre. Az eurázsiai hód elterjedését ráadásul országszerte több földrajzi név őrzi; pl. Hodász: település Szatmár vármegyében, Hód vásárhely-Hódmezővásárhely (1873-tól): település Csongrád vármegyében, Hód-vidék: Szegedtől és a Marostól északra fekvő, az év legnagyobb részében víz alatt álló terület az Árpád-korban, Hódos: település a magyar határ mellett (Románia), Hódos: a Sebes-Körösbe ömlő folyó Erdélyben (Románia), Hódság (és Hódsági járás): település Bács-Bodrog vármegyében (mai neve Odzaci: Jugoszlávia).

6 Ezek tanúsága szerint a hód egykor gyakori állata volt hazánknak; végleges eltűnését a 19. század második felére teszik. 1996 után Magyarország egyes részeire (pl. gemenci erdők) újabb példányokat telepítettek, és a több mint 30 egyedet a tájegység különböző pontjain bocsátották szabadon. Az egyik legelfogadottabb vélemény szerint a „Hódos" előnevet más, hasonló nevű településektől való megkülönböztetés gyanánt kapta a falu 1904-ben. A földrajzi környezet elemei közül a gazdaság-gazdálkodás szempontjából a külterületi földek minőségi vizsgálata a legfontosabb. A paraszti földművelés számára az átlagosnál gyengébb talaj és az - aranykoronában számítva - kisebb értékű területek kedvezőtlen feltételeket teremtettek. Ózd környékén ennek megfelelően magas a művelés alól kivont területek aránya (25%), míg a művelt szántók 40%-án gabonaféléket, a többin szálas és lédús takarmányt (30%), illetve ipari növényeket (pl.: burgonya, napra* Lakatos M., 2004. 41. s Bartha Cs., 2003.4-20. 6 Történelmi világatlasz, 1997. 108, 126-127, 128. 296