A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Rémiás Tibor: Az 1869-es népszámlálás Derenken (Egy lengyel telepes falu 19. századi társadalma)

AZ 1869-ES NÉPSZÁMLÁLÁS DERENKEN (EGY LENGYEL TELEPES FALU 19. SZÁZADI TÁRSADALMA) RÉMIÁS TIBOR Ewa Krasinska és Ryszard Kantor, lengyel néprajzkutatók elkészítették Derenk és Istvánmajor (ahová a derenkiek 1943-ban a legnagyobb létszámban áttelepültek) néprajzi szintézisét, amely a miskolci Herman Ottó Múzeum gondozásában 1988-ban napvilágot látott magyar nyelven,

1 de az alapkutatásukat bővebben két kötetben Krakkóban lengyel nyelven már 1981-ben kiadták.

2 Közel 25 éve várat magára Derenk magyarországi lengyel telepes falu történetének szisztematikus összefoglalása. Mi az, ami Derenk falu történetének megírását fontossá teszi? Derenk, ez az északkelet-magyarországi, egykor Torna vármegyei kisközség lakossága az 1711-ben dúló nagy országos pestisjárvány következtében elpusztult. Derenk lakossága 1711-ig magyar volt. A pestisjárvány után, 1715-ben Derenk lakatlanul állott, mint curiális község. A herceg Esterházyak (a falu ekkor a herceg Esterházyak szádvári uradalmának jószága volt) az üresen maradt faluba szepességi górálokat telepítettek, de az adókedvezmény kihirdetése okán jöttek azok maguktól is. így az 1717 és 1720 között érkező családok akár szervezett telepítés formájában, akár spontán településsel érkeztek - egyértelműen lengyelországi elszármazottak voltak. A megtelepült dolgos nép a sovány és kevés föld művelése mellett a környező gazdag erdőségekben szénégetéssel és fakitermeléssel foglalkozott. Derenknél olvashatjuk az alábbi Torna vármegyei jegyzőkönyvi bejegyzést: „Anno 1717 per Polonos advenas inpopulatum". A lengyel telepesek megjelenéséről Bél Mátyás

4 az 1730-as években is hasonlóképpen írt: „Polonis noviter impopulata". A 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely évszázadokon át, közel 300 éve őrzi kultúráját, 18. századi archaikus nyelvét és etnikai tudatát. A zárt közösségű lengyel etnikum megszokott életében, hétköznapjaiban 1943-ban újabb gyökeres változás állt be. Horthy Miklós kormányzó pontosan itt, a Derenk melletti erdőben kívánt egy összefüggő vadászterületet kialakítani, tudván és gyakorta megtapasztalván, hogy a vidék vadban fölöttébb gazdag, amely az orvvadász hírében álló derenkiek figyelmét sem kerülte el. Az 1938 és 1943 között zajló áttelepülés vagy áttelepítés a derenki lengyeleket ugyan jobb anyagi körülményekhez juttattak a gazdagabb terméshozamú földekkel, de egyúttal az együvé tartozás szétzilálását is magával hozta a szülőfalu elhagyása. Az ősi derenki lakosság szétfröccsent, a lebontott házakat és a falu templomát is a II. világháború kellős közepén célfuvarban teherautókon és vasúton szállították: Emőd-Istvánmajorba (50 családot), Ládbesenyő-Andrástanyára (20 családot), Sajószentpéterre (közel 20 családot), Büdöskútpusztára (10 családot) és még Ernődre, Szendrőbe, Szlovákiába, stb. 1 Ewa Krasinska-Ryszard Kantor, 1988., 5-151. 2 Ryszard Kantor, Ewa Krasinska, 1981., I. 7-154., II. 9-148. 3 Rémiás T., 1997. 4. 4 Rémiás r.(szerk.), 2002., 92-93., 103. 281