A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Rémiás Tibor: Az 1869-es népszámlálás Derenken (Egy lengyel telepes falu 19. századi társadalma)

Derenk belterületén 1939-ben 80 lakóház állt, ma a romfalut a természet visszahódította, itt-ott a házalapok földbuckái még felismerhetők, sőt még az évente megrendezett búcsúra idelátogató derenki leszármazottak pontosan meg tudják mutatni az ősök szülőházának helyét. E tanulmánnyal is és a készülő történeti monográfia megírásával is célunk, hogy a település fizikális megszüntetése ne jelentse a derenki lengyel telepesek évszázados múltjának elfeledését, elvesztését. Terjedelmi okok miatt jelen tanulmányunkban mindössze egy évszázad, a 19. század forrásaiba pillantunk bele, rámutatva a derenki lakosság társadalmi és gazdasági helyzetére. Egy 1719. évi bejegyzésből kitűnik, hogy a betelepülés után kik voltak a falu telkes gazdái: Kovács Jakab Vi, Bubenik Lőrinc Vi, Vargha József ¥2, Krakovszky Simon V2, Juhász Sebestyén Vi, Kovács-Koczúr Miklós Vi, Mlinár Jakab Vi - 3 V2 sessiones. 3 évvel később „Anno 1722: Derenk... neo inpopulatum." Ujabb és újabb betelepülők érkeztek a községbe: Buganek Lőrinc, Buganek János (1722), Rémiás János, Rémiás Márton (1760).

5 Az 1771. febr. 19-én kelt 9 kérdőpontra adott válaszok aláírói között találjuk már a Gogolya, a Kovács, az Eremiás és a Miserak család egy-egy megbecsült tagját. Az ugyanekkor felvett úrbéri tabellában Derenken a szabadon költöző jobbágycsaládok (5) !/4 telekkel bírtak: két Eremiás, Bubenko, Gogolya és Kusztván család. Házas zsellérek (18) voltak: két Hudi, Eremiás, három Bubenko, Kuhta, Zubriczky, Voda, három Kovács, Miserák, Sztasko, Gogolya, Takács, Stefan, Svéda' család. Hazátlan zsellérek (2): Voda és a Polyák család.

6 A halotti anyakönyvek

7 derenki családnevei 1789-1821 között: Csulács, Ruszó, Körösi, Takács, Kováts, Guszpán, Gaál, Spissák, Voda, Bartók, Kuchta, Gogolya, Sztasko, Misera, Králik, Bubenko, Koronovszky, Adamusz, Tomko, Zubriczky, Remjás, Veldzsák, Bigoss, Schweda, Lesko, Virgo, Stefán, Grulya, Filkó, Kuru, Komáromi, Bobák, Kiru, Chudi, Valko, Fülep, Kopka, Helpánszky, Tátrai, Toporczy, Szkiba, Matus, Farkas, Szász, Veréb, Szepessy, Szabados, Kiss, Toóth, Bartko. (Ők a tősgyökeres derenki családok) Az 1828. évi regnicolaris összeírás idején Derenken mindössze 50 adózó családfőt regisztráltak, közöttük: a Rémiás, Kusztván, Bubenko, Kuhta, Zubriczki, Voda, Kováts, Toportzi, Gogolya, Koronovszki, Matusz, Stefán, Komáromi, Svéda, Belgyák, Kerekes, Gál, Hudi, Juhász, Veréb és Gajdos család tagjait. Az 50 derenki családfőből 43 zsellér (inquilini), 5 jobbágy (coloni) és 2 hazátlan zsellér (subinquilini) státusú volt. Ekkor a faluban összesen 40 gyerek élt a 143 fős munkaképes (adózó) lakosság körében. Meglepő és kételkedésre okot szolgáltató összeírási tény, hogy egyetlen iparos, kereskedő vagy kalmár sem került jegyzékbe a falu lakói közül, akik 48 lakóházban élték szerény, keserves mindennapi életüket. Gazdasági helyzetükre tekintettel tudnunk kell, hogy a hegyek ölelésében lévő falu határában „kövecses talajú" szántóföldek voltak, amelyek gabonatermelésre ugyan alkalmasak voltak, de nagy munkaráfordítással kis hozamot értek el. Kevés volt a derenki lakosok rét- és legelőhelye is, annak ellenére, hogy a környék legszebb és legnagyobb 5 Király R, 2001., 182. 6 Rémiás T. (szerk.), 2002. 203-204. 1 Rémiás T., 2004. 17-34. 8 MOL Filmtár N 26 Com. Tornensis 7. B 179. (X. 1935) Possessio Derenk. Archívum palatinale 1828. évi conscriptio regnicolaris. 282