A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

hogy a korábban felterjesztett Pattaki-féle tervek helyett most már ezt ajánlja. Azt is megjegyzi, hogy beszélt Fallet kapitánnyal (a Miskolcra szállásolt lovas alakulat parancsnokával), aki nem tiltakozik az ellen, hogy a bolt építkezés néhány hüvelykkel belenyúlik a quartély-ház területébe.

14 Az ún. „kisebbik" bolt tervét redukált költségvetéssel (484 Ft) elfogadják, s 1783. szept. 20-án a Pozsonyi Kamara engedélyezi a miskolci bolt építését. A két dokumentáció részletesebb idézését az indokolta, hogy konkrét példát látunk a görög-zsidó kereskedelmi kapcsolatokra, illetve a két kereskedőcsoport egymáshoz való viszonyára, s annak megítélésére. A „Pattaky György et Compani" ajánlata az uradalomnak: nagyobb kereskedőbolt saját pénzből való felépítése, négy évig bérletmentesség (az építési költségek fejében), majd évente 170 Rft. évi bérleti díj. A „Fallk Löbell et Compani" ajánlata az uradalomnak: kisebb kereskedőbolt uradalmi pénzen való megépítésének kérése, majd évi 100 Rft évi bérleti díj fizetése. Az aránytalanul különböző két javaslatból az uradalom mégis a rosszabbnak, a gyengébbnek, előnytelenebbnek tűnőt támogatja, s ez az építkezés meg is valósul. Más példákon is látjuk az uradalom egyensúlytartásra épülő diplomáciáját. A görög kompánia „nagyon erős", fénykorát éli a városban, minden adóztatással kapcsolatos elvárásnak eleget tud tenni. A zsidó kompánia „erősödik", nagyobb számú betelepedésük most érzékelhető, s védelmi pénzt fizetnek a településeken maradhatásukért. A görögök szabályrendelete megfogalmazza, hogy zsidó kereskedőre közös érdekből licitálni kell, hogy ne telepedhessenek le a városban. Az uradalomnak meg - leegyszerűsítve - az az érdeke, hogy legyen „többet ígérő", legyen konkurencia, hiszen mind a görög, mind a zsidó kereskedő egymás ellen, s az uradalom javára gerjeszti az árakat. A diósgyőri koronauradalom 1783-ban összeíratta a hozzá tartozó mezővárosok és falvak területén lévő, s hasznot hajtó (bérbe adott) ingatlanait. A miskolci boltok, vendéglők, mészárszékek, pincék száma 31 darab volt, beleértve más, hasznot hozó objektumokat (malom, téglavető, tárház, serfőző) és „szolgálati házakat" (Vay-ház, uradalmi ügyvéd háza, piac-bíró háza egy öreg és egy új ház).

1 A leírás indoka annak felbecsülése volt, hogy az 1781. évi tűzvész után milyen szintre jutott az újjáépítés, vagy a helyreállítás. Kiderül, hogy több mészárszék és bormérés mellett egyetlen uradalmi kávéház és két kereskedőház (fornix mercantilis) képezi a bérlet tárgyát. A két kereskedő-ház egyike a Seraffi-funduson, még a másik a Dőry-funduson áll, s mindkettőben több boltot bérelnek egymás mellett a görögök és a zsidók. A kávéházakat, s a kávéházbajárás szokását Miskolcon a görögök honosították meg, olvasható a korábbi várostörténeti feldolgozásokban.

16 Ezt támasztja alá az a görögökről írt miskolci gúnyvers, amely foglalkozásukról mondja: „Ki kalmár, ki kávés, ki tősérkedik / Több van olyan, ki borral kereskedik." Az első bizonysága ennek, hogy 1764-ben görög boltban vásárolt kávé számlájával találkozunk, majd 1767-ben megszületik az első contractus a koronauradalom és Zsámbék Tamás között. A hat pontból álló szerződés rögzíti, hogy 1768-1773 között az uradalom 340 Rft-ért a miskolci ún. Molnár-házban „Kaffe-ház" kialakítását engedélyezi „Betsületes kereskedő Zsámbék Tamás U(rnak)", s itt „ezen mesterséghez tartozandó Italokat szabadon árúihatja". A szerződés megfogalmazza, hogy „Éget Bort és Pálinkát venni" csak az uradalom kasznárjától lehet, 14 MOL. Kamara Dep. Oeconom, 1783. No. 1779. 26-27. (A jelzeteket vö. Nagy L-F. Kiss E., 1995. 523-533.) 13 MOL. Kamara Dep. Oeconom, 1784. No. 89. 1-45. (A jelzeteket vö. Nagy L-F. Kiss E., 1995. 523-533.) 16 Szendrei J., 1911. IV. k. 770. p., Halmay B.-Leszih A., 1929. 108. 240