A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

s az „Uraság Pálinkáját állandóan árulni tartozik". A korcsmabérletektől ezt a szerződést az különbözteti meg, hogy megfogalmazzák, „az Uraság több Káva házat Miskolczon nem kíván fel állítani, avagy Kave és Rosolis áruitatását másnak engedni". A bérlet 6 évre szól, így az megfelel egy átlagos „szatócs"-bolt egy ciklusra szóló bérletének. (Pattaki György hasonlóan 170 Rft-ot ajánlott fel új üzletének bérletéért az uradalomnak.) Az első uradalmi kávéház helye Zsámbék Tamás bérleményével, boltjával a Széchenyi u. 15. szám alatt azonosítható. (A mai Pannónia szállodától a színház felé eső egykori második vagy harmadik 18. századi épületben.) 1771 előtt olyan épület állt itt utcafronti bejáratokkal, amely három boltnak adott helyet. Az ekkori tűzvész nemcsak a három boltot, hanem a környéket is jelentősen károsította, de Szőllősy Ferenc uradalmi prefektus jelentése szerint a tűzvész kárait 1782-re helyreállították. (A szerződések a Rosa-féle kávéház azonosításában nem egyértelműek. Úgy gondoljuk, hogy a tűzvészig ide kötődik a család, majd az újjáépítést követően tűnnek fel a Peszkár-család tagjai, generációi. Rosa György fia, Naum lett a kávéházat, majd cukrászdát üzemeltető Széchenyi u. 5. szám alatt volt ház bérlője, majd később tulajdonosa.) A nem uradalommal, hanem a várossal kötött szerződések szerint azonban jóval korábbra tehetjük a kávé és a görögök kapcsolatát Miskolcon. A város jegyzőkönyve ugyanis 1744-ben rögzíti, hogy „kávé, herbatea és rosolis árulására" a város boltjában György Tamás görögnek adott engedélyt.

17 (A már ismert azonosítási problémával találkozunk, hiszen az 1744. évi hivatalos összeírás ilyen nevű görög kereskedőt nem talált Miskolcon.) Ebben az esetben a kávé eladása azonban nem jelenti, hogy az kávéházként is működött. Inkább gyógyszertárra, patikaszerű elárusítóhelyre gondolhatunk. Ezt látszik alátámasztani az a városi feljegyzés, miszerint 1735-től Trangus Illés engedélyt kapott, hogy „saját telkén patikát csináljon". Az engedély kimondta, hogy a patikában nemcsak nádmézet, hanem nádmézzel csinált reggeli italokat (= rosolis) is árusíthat. Eladhatott még „égett bort", tehát „borpárlatot" is, de mást nem.

18 Ez megfelel annak a 18. századi szokásnak, amely a legtöbb magyar városban megengedte, hogy a gyógyszerészek szeszes italok vagy süteményfélék készítésével foglalkozzanak. Valójában ez a korcsmával egybekötött gyógyszertár olyan vállalkozás lehetett, amely a betegek mellett az egészségeseket is vonzotta különlegességével, a nádmézből készült italokkal. A város később megvonta ezt az engedélyt Trangus mestertől, s nem kizárt, hogy ezután más boltban görög kereskedő kapott engedélyt, a kávé, tea és rosolis árulására. 1767 után 1775-ben az uradalom - korábbi „ígérete" ellenére - hozzájárult egy újabb kávéház működtetéséhez. A mai Rákóczi u. 1. számú épület helyén 1771-től állt egy földszintes kereskedő- és korcsma-ház. A két helyiségből álló szatócsbolt mellett két szoba-konyhás, alápincézett épületrész volt, amelyben bérlője korcsmát működtetett. A kereskedőház alaprajzáról látszik, hogy a korcsmát egy boltozott előtér, majd egy azzal szomszédos kávéház követi. A leírás szerint három szoba, kamra, konyha található benne, s az egész bolthajtásos, két szobája fapadlós, a többi rész pedig téglával burkolt. Ez a földszintes kávéház 1790 körül Czinczifa Ádám bérleménye lesz, s marad a kompániához tartozó más görögök kezén a 19. század első harmadában is.

19 Egy contractus szerint 1805-1808 között 530 Rft-ért a bérlő Malagets Ferenc volt, aki a kávéházat csaknem úgy működtette, mint a szomszédos zsidó bérlő a korcsmát. A szerződés szerint „égetett italokat úgymint Közönséges Pálinkát, égett Bort, és Szilvóriumot az Uraságtúl venni és 17 B.-A.-Z. m. Lt. 1501/a. III. k. 59. 18 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. II. k. 431-434. 19

HOM. HTD. 53.4462.1. 241