A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

János István: Szatmárnémeti Pap István verses földrajzkönyvecskéje

Itt aztán hosszabban elidőz s szerző, tekintettel arra, hogy a geográfiai téma egy pikánsnak is felfogható hasonlatban folytatódik, amennyiben Európa „egy SzűzLeánynak formájában adatik elő a geográphusoktól": A Geographusok egy Szűz formájára Európát írták gyémánt oltárára: Vég Portugalliát nyomták homlokára, Szép Spanyol Országot fényes ortzájára. Arany almás melyén Frantziák s a nyakán Németek, Lengyelek szép kartsú derekán, A Magyarok pedig fellyül jobb-ágyékán, Múlatnak Törökök e Szűznek hátulján. Jobb-kezén Olaszok, balon Britannusok, Tántzolnak sokféle Nemzetek: Anglusok; Két hónallja alatt Belgák, Helvétusok Szorongnak, mivel ott sokak a lakosok; Három Ország ült-fel térde kalátsára: Dánia, Svétzia, és Norvég hátára, Muszkák szoknyájára ragadnak s lábára, Ne tágíts e szűzön: jutsz Magyar-Országra. Nyilvánvaló, hogy valamely közismert allegorikus Európa-térkép lebeghetett a szerző szeme előtt, hiszen az ikonográfiái hagyományban - melyet didaktikus célokból az oktatás is alkalmazott - a geográfiai munkákban is eléggé elterjedt volt Európa ilyen jellegű ábrázolása. Magyarország Szatmárnémeti allegorikus előadásában a „Szűz... jobb vékonyán" helyezkedik el, melynek ismertetésére - miután alaposan elemezte európai környezetét - most már bátran rátérhet a szerző. Ezek után Magyarország határait, folyóit és tavait veszi sorra, majd három nagy földrajzi egységre osztván az országot (Dunántúl, Dunán innen, Tiszántúl) minden egyes vármegyének szentel egy-egy négysoros négyesrímű strófát. A negyvenhat vármegye közül csak Bács, Bihar és Szatmár vármegyék részesülnek megkülönböztetett bánásmódban - ők ugyanis két-két strófával vannak képviselve. Az ily módon meglehetősen sommás előadásba a fontosabb vármegyei városokon kívül csupán a vármegye közvéleményben meggyökeresedett karakterisztikuma fér csupán bele. így pl. Trencsény vármegyének „Hever földén széjjel sok jóféle kova, / Mellyből szikrát hány Thótpatkós lábú lova", ellenben Nyitra vármegyében „A ruhátlan testet fedi szőtt szűr darótz, Árva vármegyének viszont „szántó földe nints annyi mint hegye /Azért is szűk nyárban mind szúnyogja s legye." Nem mulasztja el rímbe szedni a nevezetesebb városokat sem, megemlítvén a fontosabb mezőgazdasági, ipari terményeit, természeti kincseit s olykor még a megyei ár- és bérviszonyokra is utal: Sáros Vármegyében vagyon Bártfa, Sáros, Kis-Szeben, Eperjes, Sóvár, Kapuváros, Makovitz és Sebes, holott minden árros, Melly beteg erszénynek igen nagyon káros. 223