A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

János István: Szatmárnémeti Pap István verses földrajzkönyvecskéje

Siess hamar menni ZEMPLÉN Vármegyére: Zemplén, Sáros-Patak, Tokaj, Mád hegyére; Tarczal, Tállya, híres jó borok tövére, Hol egy átalag bor majd egy ember bére Szatmár vármegyének - érthető okok miatt - már két teljes strófát szentel Szatmárnémeti: Nézd el már helyeit SZATMAR Vármegyének, Szatmár, Károly, Megyés, Nagy-bánya hegyének Tsudálhadd nemeit aknái értzének. Arany s Üst pénzt verő számtalan művének. Betsüld Etsed táját bővös halairól; Erdődöt; Bélieket kedves borairól: Ezeknek határit maktermő-fáiról; Oláhos lakosit vidám tántzairól. A Szatmárnémeti által követett módszer roppant egyszerű, viszont a legfontosabb elemi ismeretek közlésére, memorizálásra igen alkalmas: fiktív utazóként járja be Magyarországot PoZsony vármegyénél kezdve, s Sopronnál végezve az országismertető sétát. A vármegye megnevezése után következik néhány legfontosabb város, folyó, hegy, mező stb. megnevezése, majd rövid értékelés a természeti értékek valamint a gazdasági viszonyok, termények megemlítésével, mindez a négy sor adta keretek között. A búzaés bortermelés adja meg az értékelés fő szempontjait. Pl. Árva vármegyének „Búzája sem terem... ", Borsod vármegyében viszont „ Miskóltzi borban sok kantsó meg merül", a „ ...JÁSZSÁG, Kunság, búzája is bőves,/...Mátrán bort lelsz, mert szőlője leves", Pest olyan vármegye, „A jó veres bortúl hol meg-vidúl sok rest,/ Meleg /eredőben kiket ér hajnal s est", Békésben viszont „Vagyon búza, Árpa, sok Köles s Zab halom", Biharban „jó fejér bor várja szomjú torkát készen", Szekszárdon pedig „jóféle bor üt Emberfejében". Szabolcs vármegyét a szegények közé sorolja, mivel „Szoboszló, Böszörmény, Hadház Pirts nyomorog". Ugyancsak a szegénység jele a bor hiánya: „Ungvár vármegyében bő bort te ne keress,/ Ha szomjúzul innya ros pálinkát szeress ", pedig még a kis Ugocsában is „jutsz elég gyümölcs-fára,/ Hogy ha áhsítozol szilvára s almára". Megmegjelennek Szatmárnémeti leírásában a megyék hegy és vízrajzi viszonyai mellett az etnikai sajátosságok is nem csupán az idézett Szatmár vármegyéről szóló részletben, de különös tekintettel pl. Esztergom vármegyére, „Hol Demes, Esztergom esik, s Érsek Újvár,/ Magyar, Thót, Németet kerületi bé-zár,/ Kikre talál aki ebben fel s alájár", soproni óbortól a „lakos nép" (német) „magyar nyelvet sodor". Olykor történelmi utalások is színesítik az országismertető körutat: TÖMÖSVAR Vármegye vagy Bánátus széle, Tömösvár, Orsova, Ujpalánkja véle, Kárensébes, Pantsov, hol nemzet sokféle, Török s Magyar kardnak sokszor tsorbult éle. KOMAROM Vármegye Dunán által háta, Itt Komárom, hol még nem nyert Török tsata, 224