A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

A KERÉKGYÁRTÓ-MESTERSÉG MÚLTJA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELMI VÁRMEGYÉIBEN A CÉHKORSZAK VÉGÉIG (ABAÚJ, ZEMPLÉN, BORSOD VÁRMEGYE) SPÓNER PÉTER A mesterség múltja Frecskay János leírása szerint a kerékgyártó, más néven bognár, régebben kerekes (stellmacher, wagner) mindennemű szekerek, kocsik, szánok s a mezőgazdasági eszközök fa-alkatrészeit készíti,' s minthogy a fa használati tárgyakká, köztük kerékké és szekérré történő feldolgozása a legősibb foglalkozások közé tartozott, ezért a kerékgyártómesterség már a honfoglalás előtt is ismert volt a magyarság körében. Népünk már minden bizonnyal a Kárpát-medencébe érkezésekor magával hozta a famegmunkálás sokféle munkamódjának az ismeretét, erre utal a szókincsünk számos finnugor eredetű kifejezése. Az összehasonlító nyelvtörténeti vizsgálatok kimutatták, hogy a magyar szekérterminológia legrégebbi rétege a honfoglalás előtti időkben gyökerezik, s elsősorban törökiráni, közép-ázsiai és távol-keleti kulturális kapcsolatokra enged következtetni.

2 A régészeti feltárások bizonysága szerint a honfoglaló magyarok biztosan használtak állatok vontatta kerekes jármüveket és ebből, valamint a kerékhez kapcsolódó szavaink alapján valószínűsíthető, hogy szekérkészítő mestereik is voltak. Ugyanakkor írott forrásban először csak a 14. század derekán találkozhatunk a mesterségre utaló családnévvel. E század utolsó évtizedeiben azonban már gyakran előfordul a korabeli okleveles forrásainkban a Kerekes családnév, majd a 15. század folyamán a kerékgyártó elnevezés is felbukkan a családnevek között.

3 Ebben az időben a szakmát jelentős német behatás érte, amely elsősorban a mesterség szókincsében érhető tetten.

4 E században találkozunk először a bognár mesterségmegnevezéssel is, amely a bajor-osztrák wagner szó hanghelyettesítéssel történt átvételéből származik. A magyar kerékgyártómesterek leggyakoribb és legfontosabb készítményei évszázadokon át a paraszti teherhordás és közlekedés jármüvei voltak. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodás nélkülözhetetlen termékeit állították elő, Magyarország erdőben gazdag vidékein majd minden településen jelen voltak a szakmának olyan művelői, akik sohasem tömörültek céhekbe és városi céhekhez sem csatlakoztak. A néprajzi szakirodalom e területek közé sorolja többek között a Bükk és a Zempléni-hegység erdőkkel övezet településeinek a lakosságát is. E tevékenység a paraszti önellátás keretében végzett házimunkának számított, ugyanakkor megtalálható az a réteg is, mely terményért vagy más viszontszolgáltatásért cserébe készített gazdasági eszközöket, köztük kereket és szekeret. Ezeket a szakirodalomban mesterembereknek nevezett fafaragókat, akiknek a famunka megélhetési forrást is jelentett, parasztspecialistáknak hívjuk. A vizsgált régióban bősé1 Frecskay J., 1912., 149. 2 Magyar Néprajz VIII. 457. 3 Magyar Néprajz VIII. 458. 4 A mesterség munkafolyamatait és szókincsét Frecskay János írta le. Frecskay J., 1912. 149-158. 155