A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

gesen állt rendelkezésre fa, ugyanakkor nem volt megfelelő mennyiségű jó minőségű termőföld, mely biztosíthatta volna a teljes lakosság megélhetését, így a fafeldolgozás már a 16-17. század folyamán kinőtte az önellátó házimunka kereteit, és más vidékek szükségleteit is ellátó háziiparrá fejlődött. E keretek között folytatott fafeldolgozáson belül a legnagyobb arányban a kerékgyártómesterek voltak jelen, de tevékenységük pontos méreteiről nincsenek adatok. Borsod, Abaúj és Zemplén megyékben élő parasztemberek a szekér alkatrészeit általában maguk készítették, ez alól csak a kerék képezett kivételt. A kerékagy fúrása, a keréktalp elkészítése és a küllőzés szakértelmet és nem utolsósorban jó szerszámokat kívánt, ezért e munkafolyamatokat vidéken általában olyan parasztspecialisták végezték, akik soha nem csatlakoztak céhszervezetekhez. Különösen nagy volt a számuk Borsodban és Zemplénben, ahol megfelelőek voltak a földrajzi feltételek, ugyanakkor a 18. század végéig nem működtek céhes iparszervezetek. Céhalapítások a régióban Középkori városainkban már a 15-16. század folyamán specializálódott a fafeldolgozással foglalkozó kézműves társadalom. Az első kerékgyártócéhek a 15. század folyamán jöttek létre Magyarországon, ugyanakkor a kerékgyártómesterek a régióban, az egy Kassát kivéve csak viszonylag későn, a 18. század második felében és a 19. század elején jutottak el a céhalapításig. Kassán 1459-ben° alapították meg céhüket az esztergályos-, asztalos- és kerékgyártómesterek. Az elsősorban németek lakta abaúji város az ország iparilag legfejlettebb települései közé tartozott. A német mesterek által alapított céhben azonban már minden bizonnyal a 15. század végén feltűnnek az első magyar származású mesterek is, amit a kassai „Stadtbuch", azaz városkönyv névjegyzékébe 1489-1526 között bejegyzett és polgárjogot nyert Kerekes Bálint és Kerekes Jakab neve valószínűsít.

7 A céh articulusait 1571-ben Radmacher Demeter és Wagner Sebastian kérésére újra kiadták és megerősítették.

8 A kassai kerékgyártócéh alapítását azonban nem követte a régióban újabb céhek létrejötte. Zemplén esetében a kassai céhes ipar döntő hatással volt a megye településeinek, különösen mezővárosainak iparfejlődésére. A Kassa piackörzetéhez tartozó vármegye a fejlett kassai iparok, így a kerékgyártóipar árnyékában nem lehetett versenyképes és ezért nem is fejlődhetett jelentős gazdasági tényezővé. A zempléni ipar a 16-17. század folyamán a legfejlettebb hegyaljai területen is csupán a közvetlen értékesítéssel belső piacra termelő, azaz vásári árutermelő mezővárosi jobbágyipar szintjéig emelkedett és ez alól nem volt kivétel a kerékgyártó-mesterség sem. Az árutermelő mezővárosi ipar azonban a megye távolabbi ipartalanabb vidékeit már nem tudta ellátni. A kerékgyártószakma a kedvező földrajzi adottságok miatt szinte minden hegyaljai településen megtalálható volt már a középkor végén, tulajdonképpen a zempléni falvak jellegzetes mestersége " Általában a nagyobb uradalmak pénz, illetve terménybeli fizetségért ún. konveneiós mestereket, közlük kerékgyártókat foglalkoztattak, vagy ahol nem volt uradalmi bognár, ott az ún. , faragó"-béres feladata volt a szerszámok nyelének elkészítésétől kezdve a kocsikerék javításáig minden fával kapcsolatos munka. A borsodi Edelényben az egykori Coburg-uradalomban a 18. században eleinte utóbbit alkalmazták, a 19. században azonban már kerékgyártómester dolgozott egészen a 20. századig. A 'Sennyei uradalomhoz tartozó zempléni Dámócon az 1785-ben betelepült német Axinann család tagjai végezték mind a kerékgyártó-, mind a kovácsmunkákat, egyúttal mindkét mesterség tudását apáról fiúra örökítették, ezáltal a család két férfitagjának biztos megélhetést biztosítva. Siska J., 1987..132.; Sápi V., 1973., 125. 6 Arch. Secr.Cechálié - kolesári. 1 Kerekes Gy., 1913., 11. 8 Arch. Secr. Cechalié - kolesári. 156