A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gulya István: A kőműves- és kőfaragó-mesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

Utóbbi vádat a rozsnyóiak Gömör vármegye hatóságain keresztül cáfolják, de ismét eltelik két év, mire a miskolciak elérik, hogy a rozsnyói céhet kötelezik a szabálytalanul felvett Gomolya mesterek közül való törlésére.

4 A probléma továbbélését jelzi, hogy 1846-ban újra a kontárok eltiltása érdekében kérvényez a céh,

47 de ekkorra a hatóságok már ritkán támogatják a céhek törekvéseit. 1851-ben császári rendelet teszi kötelezővé a céhekbe jelentkező, korábban kontárkodó kézművesek felvételét, ha egyébként megfelelnek az előírásoknak. A miskolci céhbe két kontár kőműves kéri a felvételét, Csorba Lajos 1846-ban mint kőbánya bérlője szerepel,

48 Reinits József az egri céhben tanult, ott is dolgozott mint pallér, de már egy ideje Miskolcon kontárkodik.

49 A kontárkodás végigkísérte a céhek működését egészen megszűnésükig. A céhtagok azonban nem hitték el, hogy a céheket felszámolhatják, erre utal, hogy amikor már előkészítés alatt volt az 1872-ben kihirdetett céhtörvény, a kassai kőművesek drága pénzen céhzászlót készíttettek." A miskolciak is nehezen fogadták el a céhek felszámolását, 1876-ig tartanak - igaz ritkán - céhgyüléseket és pénzért szegődtetik a tanoncokat.

51 A MUNKA VILÁGA: TECHNIKA, ESZKÖZÖK, ANYAGOK ÉS BÉREK Munkaszervezés, munkarend Amint a bevezetőben is jeleztük, az építőipari munka az egyik legösszetettebb tevékenység a kézműves iparágak között. A több egymásra épülő munkafolyamat összehangolása sok odafigyelést és szakértelmet követelt, hiszen a rosszul szervezett munka az időjárás szeszélyeitől függő építkezéseken felesleges csúszásokhoz és kényelmetlenségekhez vezetett. A középkori templomépítkezések során Európában kialakult építőpáholyok és műhelyek vezetői tartották kézben a munkát. Hazánkban források híján nehéz igazolni a hasonló munkaszervezetek létét, azonban bizonyos mestertársulások, építőcsapatok Magyarországon is működtek, zömmel vándorló külhoniakból verbuválódtak.

52 Területünkön a nagyobb templom- és várépítkezések vonzották a cseh, német, erdélyi és főként itáliai szakembereket a 15-17. században,

53 akik azonban a munkák végeztével továbbálltak, csak ritkán fordult elő, hogy itt telepedtek le, ekkor is inkább földesurak szolgálatában.

54 A 16-17. században az észak-magyarországi végvárak erődítéseinek kiépítésével, javításával mind a Habsburg-uralkodók, mind az erdélyi fejedelmek a szolgálatukban álló nevesebb külföldi építőmestereket bíztak meg, akik felmérték az erődítmények állapotát és javaslatokat tettek, alkalmanként pedig megtervezték az építkezéseket és irányí46 HOM. HTD. 1.76.9. 10. és 30. 47 HOM. HTD. I. 76. 9. 58. 48 B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 5. dob. 521. A diósgyőri koronauradalom bérlői 1846. 49 HOM. HTD. I. 76. 9. 24-25. 50 VSM. CA. Murári. PC. 9. A zászló ugyanúgy a céhek szimbolikus tárgya volt, mint a pecsétek és a céhbehívó táblák. Bővebben: Bodó S., 1968., és Bodó S., 1970. 51 HOM. HTD. I. 76. 9. 2. 52 Détshy M., 1989.26-27. 53 A végvárak építésénél dolgozó külföldi és hazai mesterekről bővebben: Sárospatak: Détshy M., 1989., Détshy M, 1996., Tokaj: Détshy M., 1995., Ónod: Détshy M., 1975., lomha G, 2000., Szendrő: Tomka G., 2002. Eger: Détshy M., 1963. több helyen. 54 Ilyen mester volt az itáliai Alessandro (Alexander) Vedani, aki Sárospatakon telepedett le, és több évtizedes tevékenysége során a Perényiek szolgálatában több váruk építésében is részt vett. Détshy M., 1989. 40. 136