A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

tében, ártatlanul harsogó, boldogan trombitáló Berda József, akiben a tisztelet legalább akkora volt a ház asszonya iránt, mint örökké csillapíthatatlan étvágya.'''' Itt látta vendégül Lesznai Anna a Bécsben megismert József Attilát is, s közösen szerkesztették a Virágos szerelem című antológiát, amelybe a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit gyűjtötték össze. De rajta kívül gyakori vendég volt a műteremlakásban Ballá Frigyes, Bálint György, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Vas István, Zelk Zoltán, a festők közük Dési Huber István, Gráber Margit, Bernáth Aurél, Ferenczy István, Kassák Lajos, Kner Imre és Albert, tehát kortársak és fiatalabbak egyaránt. Lesznai Anna lakása hasonló légkörű találkozóhelye volt a művészeknek, mint unokatestvére, Hatvány Lajos Bécsi kapu téri háza, csak talán nyitottabb, fesztelenebb hangulatú annál. S ezek a művészbarátok meghívást kaptak a körtvélyesi házba is, ahol így nyaranta népes vendégsereg gyűlt össze. Pestről gyakori vendég volt Berény Róbert, Csécsy Imre, Fenyő László, Gráber Margit, Gyömrői Edit, Hatvány Lajos és Ferenc, Hatvány Viola, Kassák Lajos, Káldor György, Kmetty János, Majoros István, Ortutay Gyula, Vilt Tibor és természetesen házastársaik. De nemcsak Pestről érkeztek ide vendégek. Az emigránsok közül Dániel Arnold, Dienes Pál, Hock János, Jeszenszky Imre, Mannheim Károly, Szende Pál, Szlovákiából Boross Géza, Fazekas Sándor, Fábry Zoltán, Mihály Ödön, Madzsar Lili, Palotai Boris, Bécsből Richárd Goetz újságíró, Frieda Salvendy festőnő, Hedwig Schaxel pszichoanalitikus, Mocsányi Pál töltött itt hosszabb-rövidebb időt. Természetesen a művészvendégeken kívül a családtagok: Gergely Tibor, Mali fiai: Garai Károly, Jászi György és András és a család ismerősei, barátai is gyakran tartózkodtak Körtvélyesen. Gráber Margit festőművész Emlékezések könyve című írásában így emlékezik e helyről: „Lesznai Anna — Mali — körtvélyesi birtokán sokunkat vendégül látott. Rippl-Rónai József nagyon szépen megfestette a kastély hátsó teraszát és előtte a virágokat, de számomra a kastély és kertje nem ilyen volt. Elvarázsolt kastély volt egy óriási park közepén. Sok mindenki megfordult ott. Ady, Kaffka Margit, Lukács György, költők, festők, feleségek, szerelmek. Ha telt ház volt, huszonketten ültünk az asztalnál. Mali szívében mindenki elfért. Óriási búbos kemencéhez hasonlítanám, aminek padkáján mindnyájan meg tudtunk melegedni. Legerősebb a szeretet volt benne. (...) Körtvélyes. Sokan említik a magyar irodalomban. Legtöbbet maga Lesznai Anna, mégis megírom önmagamnak saját emlékeimet, számomra milyen volt. A leírást hátulról kezdem, a konyhán. Ott sokat tartózkodtam, festettem is benne. Vastag falaival, bolthajtásos, tágas terével és a hozzá tartozó zugokkal, sürgölődő figuráival szebb volt, mint egy németalföldi festmény. Ebédnél tízen ültek az asztalnál cselédek, de én már csak Mariskára emlékszem személy szerint. O volt a fő szobalány, aki Malinak segített az öltözködésnél, és egyben-másban bizalmasa is volt. Meg Jakubnyára, aki a kenyeret sütötte. Ez az idős asszony némán dolgozott egész nap, és a kemencepadkán aludt. Bár Jancsi és Juliska nem került a lapátra, egész valója mégis árnyékot vetett a fenti tündérvilágra. Kísértetek nem voltak a konyhán, ám a kastély hajdan volt lakói olyan elevenen jelentek meg Mali meséiben, mintha mindjárt átjönnének a szomszéd szobából. Mali édesanyja vagy száz évvel ezelőtt rendezte be a házat. Aztán a szalon sárga selyemhuzata elvásott, és búsan csüngtek a kerevet rojtjai. Egy kis íróasztal alatt egy 21 Vészi Endre: Káprázatok évei. Múlhatatlan arcok. Vésziről Lesznai Anna kritikát írt a Nyugatban 1935-ben. 575