A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

nagy kutya ült, amitől mindig megijedtem, nem látszott, hogy gipszből van. Vacsora után inkább a könyvtárszobában üldögéltünk. Mali hímezett, (...), mi meg játszottunk mindenféle, általunk kitalált játékot." Mousson Tivadar francia származású, Nagymihályon élő festőművész szintén gyakran volt a körtvélyesi ház vendége. Egyik levelében a következőket írta: „Mali nagyon jól van (...) három hétig voltam náluk; naponta együtt festegettünk a legvidámabb hangulatban, az estét pedig néha egész zajos jó kedvvel töltöttük 1, 2 óráig éjfél után. (...) Ha visszaemlékszem, az aranysárga lesznai nedű mellett komoly diskurzus nem is volt - pillangó gondolatok, hangos vígság (...)" Körtvélyest számos képzőművészeti alkotás megörökítette a házigazdák (Lesznai és Gergely Tibor) és vendégeik által. De az irodalomba sem csak a költőnő által vonult be. E helyhez kötődő élményeit, gondolatait így szólaltatja meg a tragikus sorsú költő, Fenyő László Körtvélyes című versében: Szelíd Körtvélyes, gyönyörű Körtvélyes ily közel élni a földhöz be édes lehet, jó biztonság, megnyugtató. En döccenek, kóválygok, mint a részeg, hosszú útról partra szállt tengerészek, kiknek a föld is még kicsit hajó. Nézek... Nézem darázs-izgatta kelyhét egy dáhliának... Fatönkön a fejszét... Félig-hasadt diók csendéletét... Nézem a hullt almák nehéz avarját: az élő-fűvet körben eltakarják, halvány a zöldjük, pirosuk sötét. Mélázva, lassan járom be a parkot, tízféle zöld rezeg rám, egy se harsog, suttog a kavics is lábom alatt. Fáraszt e csönd, e hervadt kerti bőség de már az alkonyat izeni hűsét a holdkeltének. Zizzenés szalad. A szellő duhajnak szánt nótaszót hoz' egy pálinkás rutén lakodalom rossz vásári vígassága kurjogat. Legyen boldog a leány és a párja, sorsuk állati, vad szomorúsága tép bűntudattal s könnyel fojtogat... Asztalomon kis petróleum-lámpa: tágabb udvarú, szívesebb a lángja mint gyermekkorom éjszakáinak. ~ Mousson Tivadar levele Fülep Lajoshoz. (Hőgyész, 1922., VIII. 12.) Közölve: Fülep Lajos levelezése II. 1920-1930. Budapest, 1992. 137-138. Szerk.: F. Csanak Dóra. 576