A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Liszek Zsuzsa: A Borsod Megyei Repülő Klub története 1934-2004

előrehaladása az addigiaknál jóval lassúbb ütemben zajlott. Legfőbb patrónusai az akkori Lenin Kohászati Művek, a Borsodi Vegyiművek és a Tiszai Vegyikombinát voltak. Az egyesület fejlődését új szakosztályok megalakulása biztosította. Megkezdődött a sárkányrepülés Miskolcon, melynek előzményeként a Budapesten elkezdett kísérleti repülésekbe egy miskolci illetőségű pilóta, Szepesvári Sándor is bekapcsolódott. Kiképzése után megvásárolt két sárkányrepülő gépet, amiket a városba hozott. Maga köré gyűjtötte a szimpatizánsokat, és így Miskolcon elkezdődhetett a sárkányrepülés és -gépépítés. A sárkányrepülést meghonosító személyek korábban szinte kivétel nélkül vitorlázó-repülőzést folytattak. A sárkányrepülők 1978-ban szerveztek szakosztályt, és az MHSZ-be belépve hivatalosan is elkezdhették tevékenységüket. Bázishelyük Sajókápolna volt. A technika fejlődésével - az 1980-as években - a motoros sárkányrepülés is elterjedt Magyarországon, ami a sík miskolci repülőtéren jó táptalajra talált. A szakosztály ekkor már a repülőklub részeként működött és rövidesen országos hírnévre tett szert, számos versenyt szervezett és a tagok is részt vettek a megmérettetéseken. Időközben a repülőklub a ballonos szakosztállyal bővült. Az MHSZ Miskolci Repülőklubja 1984-ben ünnepelte 50. évfordulóját, melyre nagyszabású megemlékezéssel készült. Az MHSZ Borsod Megyei Szervezetének Repülő és Ejtőernyős Klubja a diósgyőri Vasas Művelődési Központ nagytermében jubileumi közgyűlést rendezett; ahol Szoboszlai György - a klub akkori titkára - nyitotta meg a Miskolci repülés-történet című kiállítást, mely fotókkal és újságcikkekkel dokumentálta az elmúlt ötven év helyi történéseit. Ezt jubileumi repülőnap követte, ahol a műsorszámokban a motoros, vitorlázó, egyéni és kötelék műrepülés, a helikopter-, ejtőernyős, sárkányrepülő- és vadászgép-bemutató mellett a határőrség, a tűzoltóság és a polgári védelem produkciója is szerepelt. 1986-ban az addigi öt szakosztály (motoros, vitorlázó, sárkányrepülő, hőlégballon és ejtőernyős) egy hatodikkal bővült: az LKM Miskolci Repülőklubban az idősebb korú sportrepülők régi óhaja valósult meg, mert megalakult az aktívan már nem repülő, de a repülést és ejtőernyőzést továbbra is szerető és pártoló veteránok Old Timer szakosztálya. „A veteránok legtöbbjében ott ég még a soha el nem hamvadt tűz; s a vágy: egyedül, vagy oktató kíséretével felszállni; kipróbálni, mi maradt meg a régi repülő-, ejtőernyőző tudásból; de legalább csak utasként átélni a nagyszerű érzést, amit nekik csak a repülés nyújthat. A szakosztály megalakulását az indította el, hogy a veterán sportrepülők kifejezték óhajukat a rendszeres találkozóik megszervezésére, erejük összefogásával a hasznos cselekvésre. Kitűzött céljukként határozták meg továbbá felkutatni, kijavítani - ha lehet, repülésre alkalmassá tenni - a korábbi idők géptípusait; gyűjteni a helyi repüléstörténet tárgyi-, és írásos emlékeit; megemlékezni azokról a még élő és a már elhunyt sportrepülőkről akik 1934-ben lerakták a miskolci repülés alapját. A szakosztályi feladatok között fontos helyet foglalt el a klubon belüli és más szakosztályokkal való kapcsolatok ápolása. A közel 40 fős tagság programjai között szerepeltek a különböző kirándulások, élménybeszámolók, családi közös programok «." Magyarországon - Kazincbarcikáról indulva - a modellezés F3J (azaz távirányításos) kategóriáját Benyó Zoltán orvos honosította meg 1989-ben, amikor a szlovákiai Komáromból hazánkba költözött. A modellező szakosztály 1990 óta a klub része, bár azt megelőzően is szoros kapcsolatban álltak. A kapcsolat gyökerei több dologban is kereshetők. Egyik a repülés, hiszen a miskolci modellező szakosztály elsősorban repülőmoRepülés - 1986. április - XXXIX. évf. 4. szám 9. 736