A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Rózsa György: Egy reformkori levelezés margójára. Kassay István levelei a pozsonyi diétáról

köztiszteletben álló személy volt a vármegyében, akit a főispán a szentpéteri járás konskriptori állása mellett 1824. november 25-én neveznek ki táblabírának.

9 Az ezt megelőző években több ügyben is a megyéhez fordul, így a Sajókazinc és Barcika közötti határút ügyében.

10 A 30-as, 40-es években számos levéltári forrás található, melyek Máriássy László vármegyei működésével, peres és egyéb ügyeivel kapcsolatosak. A szabadságharc hónapjaiban az önkéntes honvéd sereg összeírásával bízza meg a megye a szirmabesenyői választási kerületben." 1848 októberében a megyei honvéd választmány mellett működő rögtönítélő bíróság élére választják, mely a bujtogatási, lázítási ügyekben, a nagyobb vétségek esetén dönt.' A sajókazinci Kassay és Máriássy családok jó kapcsolatának volt köszönhető, hogy a korban egymáshoz viszonylag közel álló István és László rendszeres levelezést folytatott egymással. Diétái évek Pozsonyban I. Ferenc 1825. július 3-án Bergamóban (Olaszország) keltezte azt a királyi levelet, melyben a magyar országgyűlés összehívásáról értesíti a vármegyéket. Ezzel tizenhárom év elteltével ismét lehetőség mutatkozott a megsértett magyar alkotmányosság helyreállítására. A törvényhozó hatalom gyakorlása a királynak és az országgyűlésen törvényesen képviselt országnak közös joga volt. A királyi jogkörbe tartozott az országgyűlés kihirdetési, egybehívási, elnapolási, föloszlatási és bezárási joga, a törvény kezdeményezésének joga, a törvényszentesítés joga, valamint a törvények kihirdetésének a joga. A törvényhozó hatalom másik tényezőjét a karok és rendek alkották, melyek az alábbiak szerint oszlottak meg: 1. egyházi főpapok, 2. világi főurak, 3. nemesek, 4. királyi városok rendjei. A négy rend két táblára oszlott, felső és alsó táblára. A korszak országgyűlésein az ülések mindkét táblán nyilvánosak voltak, a karzatra az üres helyek számához képest bárki bemehetett, a földszinti teremben - ahol az érdemi tanácskozás folyt - magyar ruhában és kardosán öltözködve szintén megjelenhettek az érdeklődők. Az országgyűlési ifjúság legtöbbje jogot végzett, vagy az iránt érdeklődő fiatal volt, kiknek kiváló gyakorlati lehetőséget jelentett az ülésekre való bejárás, vagy az országgyűlés mellett vállalt írnoki és egyéb feladatok elvégzése. Kassay István 1825 januárjában került fel Borsodból Pestre, ahol mint jogvégzett ember keresett munkát. A ránk maradt első levelét február 8-án keltezte Máriássy Lászlónak Sajókazincra.

14 A táblabírónak frissen kinevezett Máriássynak gratulál, majd tudósítja a pesti eseményekről. Hazahívását elutasítja, mondván: „a vármegyére hazamenni teljességgel nem szándékozom, mert az ott való szolgálat nem szegény legénynek való. Pesten majd szerencsét próbálok, ha találok jó, he nem megtanít a szükség mitévő legyek."

15 A pesti ítélőtáblán folyó pereket tanulmányozza, s emellett megbízójának, 9 B.-A.-Z. m. lt. IV.501.3685/1821. 10 B.-A.-Z. m. lt. IV/501. 363/1823. 11 B.-A.-Z. m. lt. IV. 601/a. 2405/1848. 12 B.-A.-Z. m. lt IV. 601/a 3818/1848. 13 Az 1825/27-es országgyűlés részletes leírását adja Vaszary K., 1883. A kötet a Guzmics és a Tar naplók alapján mutatja be az országgyűlésen történteket. További értékes adalékokkal szolgál Széchenyi István is Naplóiban, ennek kiadása: Budapest 1926. szerkesztette: dr. Viszota Gyula. 14 B.-A.-Z. m. lt. XV. 15. 1.21. 1825. február 8. 15 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. február 8. 455