A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

Gyűjteményben megjelent munkáját is idézi, amely tartalmazza a megye legfontosabb statisztikai adatsorát (terület: 62 négyszögmérföld, lakosság - 10 városban, 167 faluban és 57 pusztán: 166 321 fő, ebből római katolikus: 65 947, görög katolikus 9430, református: 81 167, evangélikus: 4126, ortodox görög: 359, zsidó: 5132 fő).

91 Magda Pál földrajzi-statisztikai munkája 63. §-ában (Borsod vármegye) fölmerül az a toposz, amely a vármegyére (és Miskolcra) nézve még a 20. században is tartja magát, jelesül a vidék természeti adottságok indukálta önellátó képessége, amely lehetővé tenné, hogy ne szoruljon más régiók gazdasági támogatására: Akár a természeti állapotjára, akár a terméseire nézel, Borsod vármegyében mind a felföldet mind az alföldet öszvehúzva együtt találod. Úgy látszik, hogy a természet itt egy kis képben öszvefoglalva az egész Magyarországot akarta megmutatni. Búza és bor, vas, acél, számtalan szép marha, ló, juh, sertés; becses kövek, érces vizek, nagy hegyek, nagy térség, mind egy vármegyében. A könyv a megye „Természeti állapotját" és „Terméseit" vizsgálva Miskolcot előbb a megye fő folyójának, a Sajónak leírásánál említi,

93 s dicséri a miskolci búza minőségét: Miskolc vidékén csaknem egész hazánkban legjobb búza terem és ugyan nagy bőséggel.

94 A szentpéteri, harsányi, kazai borok mellett a miskolci bor is nevezetes, de ásványaival is dicsekedhet Borsod vármegye, Miskolc körül szép karneol és tengeri csigák találhatók, míg Diósgyőr mellett palakő. Magda leírásában Miskolc, amely járásnak is nevet és székhelyet ad, jelentős hely, ezért nem lehet csodálni, hogy az északkeleti vármegyék szinte teljes borkereskedését spekulatív módon kezükben tartó görögök éppen Miskolc eleganciáját növelik: a legszebb házakat, a legjobb szőlőket, szántóföldeket és réteket bírják Miskolcon, a legnagyobb fényt űzik?

5 De a város jelentőségét mutatja az is, hogy 5 vallásnak van itt iskolája. Bár Miskolc nem emelkedhetett a helységeknek a rendi társadalom rangsorában legmagasabb fokára, soha nem nyervén el a szabad királyi város privilégiumot, mégis rangot szerzett magának az ország városai között. Magda Pál is mozgalmasságával, demográfiai értékeivel, vitalitásával, természeti környezetének szépségével jellemzi a késő feudalizmus korszakának városát: Miskolc csak mezőváros ugyan, de nagy, szép, eleven s víg helység, a diósgyőri kies völgynek végén, közel a Sajóhoz, 19 730 lakossal. A leírásban megjelenik az államismereti irodalom Miskolc imázsát alakító szinte minden eleme: a szép épületek, köztük templomok, neves iskolák, szőlőhegyek, jó asztali bor és másfél ezer pince, vásárok és élénk kereskedelmi élet, de ismert dinnyéjéről, a vidéken termett mézről, s legfőképpen az ország legjobb búzájáról: termeszt sok búzát, mely az egész országban legjobbnak tartatik... híres búzakenyeret süt. A kies fekvésű Diósgyőr völgye pedig egyaránt híres szépségéről és az itteni vashámorokról, melyekben az egész ország legjobb minőségű vas- és acéláruját készítik, de van itt két üveghuta, sőt egy papírmalom is. Magda Pál munkájában keverednek a klasszikus országismereti munkák leírásait idéző képek a statisztikai irodalom adatszempontú vizsgálatával, sőt az utazási irodalom leíró jellegével, így a nemrégen keletkezett, ma Hámori-tó néven ismert tüne90 Borsod vármegye némelly statistikai tekéntetekben. Debreczenyi Bárány Péter állal. Tudományos Gyűjtemény IX. köt. [1817]. 49-50. pp. 91 Magda P. 1819. 384-385. pp. jegyzet 92 Magda P. 1819.384. 93 A Sajó dél felé folyván a kazai gyönyörű völgyet, azután a Szentpéter alatt a Bódva folyóját magához vévén, Miskolcnak termékeny búzaföldjeit s vidékét mossa, végtére Ónod mellett előbb a Kis-, aztán a NagyHernáddal egyesülvén, azzal Sajóörös alatt a Tiszába szakad. Magda P. 1819. 383. 94 Uo. 384. 95 Uo. 385. 96 Uo. 386-387. 379