A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

ményt a következőképpen idézi fel: Ezen völgynek végső szegletében láthatsz egy órányi hosszúságú, 3—4 ölni mélységű szép tavat, mellynek vizeit egy igen magas kőfallal felfog­ták. Szépet mutatnak a humorosoknak s más munkásoknak és tiszteknek a magas hegy oldalán épült lakhelyeik? 1 A Miskolc környéki falvak közül Szirmát érinti Magda Pál megye-leírása, az itt termett híres káposztát említve. Miskolc postautak találkozása is, Pest (illetve Eger) felé a legközelebbi stáció Harsány majd Mezőkövesd, Kassa felé pedig Szikszó. Puky Károlynak Magda Pál statisztikai munkájához hasonló, de kevésbé részletes, ugyanakkor formailag a klasszikus statisztikai müvek adatkezeléséhez közelebb álló müve, A magyar haza forrását tekintve a megelőző statisztikai irodalomra, nem kevéssé Magda könyvére megy vissza. Puky is említi, hogy a legjobb magyarországi vas a diós­győri hámorokból származik, s a megyében termő búza is legelső a hazában. Itt is szere­pel a megye népsűrűsége (2900 négyszögölmérföld), ami a népesebb megyék között helyezi el Borsodot. Az általános megyei adatok mellett a rövid szócikk csak Miskolc jellemzőit tartalmazza. A nevezetességek sorában többek között búzapiacát említik, illetve azt, hogy nemcsak a vármegye székhelye, hanem a református egyházkerületé is. A város hírnevét formáló legfontosabb jellemző azonban, hogy Miskolc területi és né­pességi adatait tekintve Magyarország harmadik mezővárosi jogállású helysége. 98 A 19. század legnagyobb hatású statisztikai müveit Fényes Eleknek köszönheti a tudományos és müveit közvélemény. Már a reformkorban több munkája megjelent, müvei a honismertetés és a statisztika tárgykörében egyaránt kiválóak. Legtöbbet hivat­kozott munkája az 1851-ben megjelent Magyarország geographiai szótára Erdély és a Részek szócikkeit nem tartalmazza. Miskolcot azonban feltűnően kimerítő, 28 (!) hasá­bos szócikk képviseli, a leghosszabb az egész magyar chorográfiai és statisztikai iroda­lomban. A statisztikai adatokkal jellemzett város határa 13 ezer hold (ebből 2040 hold szőlő), lakott területe 861 hold. Miskolc földjét is dicséri Fényes Elek, igaz, ő már jobb­nak tartja a bácskai-bánáti talajt: A föld a sík részeken kevés agyaggal vegyített, s gazdag termékenységű fekete föld, szántóföldei általában első osztálybeliek, s József császár alatt tett vizsgálat szerint legszebb, legsikeresebb búzát termik [az] egész országban, mit ugyan ma már a bánátiak és bácskaiak nehezen engednek meg. Az előző lexikonok s Benkő Sámuel alapján Fényes Elek is megnevezi a jó bort termő miskolci szőlőhegye­ket. A városkép jellemzése is hasonlít az elődökéire: A város főbb utcái, kivált az új részen tágasak és rendesek, nagyobb részt ki is vannak kövezve, s éjelenkint több lámpák által világíttatnak; ellenben az ó részen szűkek, rendetlenek; e felett sárosak, különösen a minoriták zárdája körül, hol a Pece folyása az utcát több helyt egészen elmosta, gyak­ran kocsival járhatatlanok is. A leírás az addigi irodalom minden toposzát tartalmaz­97 Uo. 386. 98 Ezen nemes megyének fő városa Miskolc, melly a magyar szent koronának birtokaihoz tartozik, kiter­jedésére és népességére tekintve az országban lévő mezővárosok között 3dik helyen áll. Keresztülfoly rajta a Szinyva vize, sok és jó borokat termő szöllőhegyekkel bővelkedik. A piaca a gabonára nézve Felső­Magyarországa legelső, a kereskedés is nagy virágzásban vagyon benne, mindenféle mesteremberei igen számosak, a tekintetes nemes vármegye itten tartja gyűléseit. Vagyon benne a deák szertartásúaknak 3, a görögöknek egy, reformátusoknak két, az ágostai vallást tartóknak egy templomaik és egy zsidó synagoga. A római katolikusoknak gymnasiumjok, mustra oskolájuk, a reformátusoknak szintén gymnasiumjok. Só- és postahivatalok és a Tiszamellyéki Helvéciái vallást követők superintendensének lakóhelye. 2291 házban laknak 22 910 lelkek, katolikusok: 5709, görögök: 317-en, protestánsok 16 517-en, zsidók pedig 367-en. Puky K. 1833. 138. 99 Fényes E. 1851. 3. köt. 93. 380

Next

/
Oldalképek
Tartalom