A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

A falról — olajnyomaton — Petőfi bajusza, szemöldöke ellenőrzi lassan készülő kéziratomat. Sándor, Sándor... Te már az én koromban... Fogadj költőnek, lenn, haló porodban... Maholnap harminchárom leszek én, mint Krisztus egykor, hogy megfeszítették... Részletekben viszem sorsom keresztjét e sík földön: a Gyötrelmek Hegyén... Vendég vagyok, szerény mosolyú vendég, szeretet tart itt, mennék, mégis mennék, fáj ez a béke, nyugtot nem lelek. Lomb, levegő, lelkem, mind olyan őszi — Ki tudja, a hold mért szeret időzni ha felkel, a templomtorony felett. Lesznai Anna is egyre jobban kötődött ehhez a világhoz. Sokáig ő is vendégként járt haza Körtvélyesre, de ekkoriban úgy élt itt, mint gyermekkorában: Körtvélyes volt az igazi otthon. Bármennyire is szerette azonban ezt a helyet, lehetetlen volt itt maradnia, mint ahogy Magyarországon, sőt Európában sem maradhatott. A legfájdalmasabb mégis az innen való búcsúzás volt: „ Körtvélyesről elmenni nehéz volt. Ereztem, hogy a falu azt várja, hogy identifikáljam magam sorsával, és maradjak. Azt, hogy mégis elmentem, és hogy sorsom olyan ambivalens, hogy el kellett mennem, megtanított rá, hogy nem vagyok úr. Úr az, aki vállalja birtokával szemben a felelősséget. " Hogy minden önvád jogtalan, s hogy nem maradhatott, ezt a történelem és a család újabb tragédiája igazolta. Néhány hónappal távozása után a németek bevonultak Csehszlovákiába. Első házasságából született legidősebb fiát, Garai Károlyt - aki nem ment velük Amerikába - a németek agyonlőtték, mert angol útlevelet találtak nála. A háború ismét véget vetett egy békés, derűs életnek, csakúgy, mint az első világégés idején. Körtvélyes abban az időben is csöndessé, kihalttá vált, de akkor túlélte. Utána jött még újjáéledés, felvirágzás. A második világháború azonban nagyobb pusztítást hozott, a virágzó művészi fészek, a nyugalom, a béke és a szeretet édeni szigete végérvényesen elpusztult. Lassan már emléke is feledésbe merül. ** 1965-ben Lesznai Anna és férje, Gergely Tibor hazalátogatott Magyarországra. Az írónő magával hozta a több évtizeden át írt kétkötetes regényét, melyben megörökítette családjának történetét, s melynek így egyik központi helyszíne Körtvélyes lett. Itthon nagy-nagy szeretettel fogadta a hazai művészvilág. Annyira jól sikerült a látogatás, hogy az akkor már nyolcvan évén felül járó művész a következő nyáron újra vállalkozott a hosszú útra. Fenyő László: Körtvélyes. Nyugat, 1935. 11. szám 577