A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

Kétszer utazta át az óceánt, de a közelben lévő, oly igen szeretett Körtvélyesre nem látogatott el. Valószínűleg ő is hírt kapott az ott történtekről. A II. világháború alatt a kastélyban katonakórház működött. A háború után szétlopták a kastély berendezését, tönkretették a könyvtárát és a mellette lévő kertet fölosztották, szétparcellázták. Ezután egy ideig a kastélyt magtárként használták - ide gyűjtötték az ún. kontingenseket (a kötelezően beszolgáltatott terményt) a magántermelőktől. Az ötvenes években, kollektivizáció idején a helyi Nemzeti Bizottság működött benne. A kúriát kívül, belül átalakították: az ablakok egy részét befalazták, a teraszra vezető lépcső díszkorlátját elbontották, s a manzárdos tető helyett lapos, szürke hullámpalás tető került az épületre. Pincéit a termelőszövetkezet használta. Lesznai Anna nem akarta látni ilyen állapotában Körtvélyest, hiszen mindaz, ami a szépséget jelentette, a 16 holdas őspark, a fenyő- és platánsorok és az általa oly sokszor megörökített virágok elenyésztek. S annak az embernek, aki azért rajzolja le a virágot, mert fáj neki a szépség elhervadása, gyötrelem lett volna látni az éden elpusztulását. így legalább tudatában: emlékeiben és képzeletében olyannak maradt meg, amilyen hajdan volt. Lesznai hazalátogatásáról Gráber Margit a következőt írta: „Az üldöztetések idején, mint egy hajótörött a puszta szigetre, úgy hajózott át az övéivel Amerikába. 1965-ben tért haza egy kétkötetes családregénnyel, egy verseskötet és egy kiállítás anyagával. Visszajött még a következő tavaszon is. Azt hiszem, agyonszerettük, mert nem sokkal azután, hogy visszament Amerikába, meg is halt. " Lesznai Anna 1966. október 2-án halt meg New Yorkban. Élete, melynek folyamán számos próbát kellett kiállnia, az utolsó esztendőiben mesei fordulatot vett. Hazautazhatott és megélhette, hogy az általa megörökített szépség: nagyregénye és verseskötete megjelent Magyarországon. Hagyatékát a Hatvány Lajos Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozza. Mostanában Körtvélyesről is lehet néhány biztató információt hallani. Az ottani önkormányzat beadott az európai strukturális alapokhoz egy pályázatot a kastély rekonstrukciójára, amely az épület teljes, tehát a külső és belső felújítását, valamint közvetlen környékének rendbe hozását eredményezné - régi fényképek alapján és a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal

25 elvárásai szerint. Az épületben most óvoda működik, s jelenlegi állapotában csak hosszas megfigyelés után lehet ráismerni benne a hajdan volt kúriára. Annak ellenére, hogy környékét olyannyira beépítették, hogy csak néhány négyzetméternyi udvar maradt meg a több holdas kertből, s az elé emelt többszintes épület különösen rontja a terület összképét, mégis érdemes lenne az épület megmentésére áldozni. Legalább ennyi maradjon meg az utókornak a körtvélyesi édenből. Ha ez megvalósul, talán az sem lehetetlen, hogy a felújított épületben berendeznek majd egy emlékszobát, amely felidézi azt, hogy valaha itt az európai és magyar művészvilág számos jeles képviselője vendégeskedett és alkotott. Vagy ha erre nincs mód, akkor legalább az épület falán elhelyezett emléktábla

26 jelezhetné a helyiek és az idelátogatók 24 Az információkat Ján Jusko, Nizny Hrusov polgármestere adta. " A kastély a Műemléki jegyzékben 124l-es szám alatt szerepel, tehát még ma is műemlék. 26 Jelenleg az épületen egyetlen emléktábla van, amely arról tanúskodik, benne működött egykor a Szlovák Nemzeti Bizottság. Pedig A mi Nizny Hrusovunk c. könyvecske is tanúsítja (PliDr. Jozef Mazár. Nás Nizny Hrusov, Bratislava, 1996. Magyarra fordította: Eva Tomanyova), a helyiek is tisztában vannak azzal, hogy mit jelentett a falu számára Lesznai tevékenysége: „Az összes hrusovi pap igyekezett segíteni Nizny Hrusov szellemi növekedését. De egyikük sem ért el ebben olyan sikereket, mint Lesznai Anna..." - írja a könyv a 17. oldalon. 578