A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Koós Judit: Újabb késő bronzkori bogrács Kelet-Magyarországról

és időben a Gáva kultúra honos, melynek emlékanyagát megtaláljuk Erdélyben is. Ezért talán nem véletlen, hogy a tárgyalt bográcstípus ott is feltűnik. A Gáva kultúra fémművességének második fázisa a hajdúböszörményi típusú bronzművesség, mely nyugati és keleti elemek ötvöződéséből jött létre. A hajdúböszörményi bronzipar termékeinek közép- és észak-európai megjelenése már aHaB, időszakában megtörtént, amikor az e tárgyakat készítő bronzművesség elérte fejlődése csúcspontját. Fellendülésének korszakában a keleti Kárpát-medence területe élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn más területekkel, ennek révén jutottak el a Bi típusú bográcsok távoli vidékekre is. Patay Pál részletes tipológiai vizsgálatokkal bizonyította, hogy amint a Keleti-tenger-vidéki bográcsok, úgy a Dnyeper-vidékiek is a kelet-kárpát-medencei bronzművesség formai és díszítésbeli jellegzetességeit hordozzák (PATAY 1969, 189-190; PATAY 1970, 171). E típusú bográcsok kelet-alpi és dél-bajor területeken való előkerülése is a kereskedelmi kapcsolatok következménye. Ezeknek a kapcsolatoknak a meglétét a csészés markolatú kardok is bizonyítják. Ugyanakkor Patay nem tartja eldönthetőnek azt a kérdést, hogy a Kárpátmedencén kívüli területeken, pl. az északi körben és Galíciában fellelt bográcsok az intenzív kereskedelmi kapcsolatok eredményei, vagy pedig az itt előállított termékek hatása észlelhető a helyi bronzipar edényein. Bizonyos díszítésbeli azonosságok szűk földrajzi környezetre korlátozódása okán elképzelhetőnek tartja, hogy nem csupán a Nyírségben és tágabb környezetében, hanem esetleg Észak-Magyarország és Szlovákia területén is működhetett bronzműhely, amely a Kyjatice kultúra népességéhez tartozhatott (PATAY 1990, 28; PATAY 1996, 409). Összegzés A Bi típusú, kettős ikerakasztójú bográcsok már a Hallstatt A

2 periódus végén megjelennek a Kárpát-medencében, fejlődésük csúcspontja azonban a Hallstatt BL időszakára esik. Ez a jellegzetes edénytípus nem tűnik el nyomtalanul, továbbfejlődése, valamint jellegzetes vonásainak átalakulása nyomon követhető. Valószínűleg néhány darab még a Ha B

2 elején is használatban volt, hiszen ismerünk olyan hajdúszoboszlói típusú vödröt (Búza), valamint B[ típusú bográcsot (Kunisowce), amelyeket a velük együtt előkerült B

2a típusú bográccsal együtt már a Ha B

2 periódusban rejthettek el (PATAY 1990, 27; PATAY 1996, 410). A hajdúböszörményi típusú bronzleletek elrejtésével a Tisza-vidéken számos B! típusú edény került a föld alá. Ekkor itt megszűnt a bronzipar további fejlődése. A Kárpát-medence területén bográcsok készítése csak helyi központokban folyt tovább, a korábbinál jóval kisebb mértékben. A Tisza-vidéken csak a prügyi, már preszkíta tárgyakat tartalmazó leletben került elő ilyen típusú edény (KEMENCZEI 1981, 29-41). Mozsolics 2000-ben megjelent munkájában a Ha B típusú bronzok között a hajdúböszörményieket kronológiai rendszerének B Via, vagyis a legkorábbi fázisába sorolta. A prügyi lelet ezek közül a legfiatalabb, B VIc fokozat. Nem fogadja el, hogy ezek a leletek az Alföld preszkíta korának legkorábbi emlékei lennének, szerinte ugyanis a korszak időtartama és emlékanyaga tisztázásra szorul (MOZSOLICS 2000, 66-67). A tárgyalt bogrács bizonytalan lelőkörülményei okán közlésénél csak összehasonlító, tipológiai módszereket alkalmazhattunk. Ennek eredményeként megállapítható, hogy egy relatíve nagy számban előforduló edénytípus. Jellegzetes formai jegyei a félgömb alakú test, a négy-négy nitszeggel felerősített, kereszt alakú ikerakasztó, a két csavart fül, valamint a perem alatti vésett vonalköteg díszítés. Ebben a formában ez az 87