A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Koós Judit: Újabb késő bronzkori bogrács Kelet-Magyarországról

edény a Ha Bj periódus bronziparának, a hajdúböszörményi bronzmüvességnek kedvelt terméke, melynek előállítása a felsorolt párhuzamok alapján nagy valószínűséggel a Tisza-vidékhez köthető. FÜGGELÉK A Tisza-vidék és Erdély bronziparának egyik legjellegzetesebb tárgytípusa volt a késő bronzkorban a bogrács. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről több bronzbogrács, ill. töredék is ismert, amelyek magukon hordozzák az A és B típusok jellegzetes vonásait. A legkorábbi, háromszög alakú fültartóval ellátott darabok a Hallstatt Ai periódus idején készülhettek, míg a kereszt alakúak legnagyobb számban a Hallstatt B, korú leletekben fordulnak elő (KEMENCZEI 1981, 30; KEMENCZEI 1984, 79-80). Területünkön ezek közül a legkorábbiak - a Merhart és a Patay-féle csoportosítást alapul véve - azok a példányok, amelyek általában egyfülüek, s a három- vagy négyszög keresztmetszetű fül háromszög alakú fültartóba illeszkedik (MERHART 1952, 4; PATAY 1990, 18-19). Jellemzőjük továbbá, hogy az edények ívelt falúak, az aljuk pedig enyhén omphalosos. A felsoroltak az A

2 típus legfőbb ismertetőjegyei, amelyek alapján két megyebeli bogrács is e csoportba sorolható: Keresztéte' (2. kép 1) és MezönyáráíÚ (2. kép 2) (PATAY 1990, 19). A zárt leletegyüttesből származó keresztétei edényt Mozsolics a Ha A, vagy esetleg a Ha A-B átmeneti periódusra datálta (MOZSOLICS 1955, 48). Kemenczei mindkét edényt a Kyjatice kultúra hagyatékához kötötte azzal a kronológiai finomítással, hogy míg a mezőnyárádi a kultúra korai, addig a keresztétei a fejlett időszakához köthető (KEMENCZEI 1984, 51-52). így tehát ez az edénytípus a Ha Ai-A

2 időszakban lehetett használatban. A mezőnyárádi bronzdepót közlő Hellebrandt Magdolna a kísérőleletek és a párhuzamok alapján a bográcsot a Ha Ai időszakra datálja és a Kyjatice kultúra emlékanyagának tartja (HELLEBRANDT 2000, 228). Patay Pál az A

2 típusú bronzbográcsokat a Kyjatice kultúra korai időszakának leleteiként tartja számon, elterjedésüket pedig a kultúra észak-magyarországi és keletszlovákiai területeihez köti

5 (PATAY 1990, 21). Az A és Bi típusú bográcsok gyártása lényegében egy korszakban, azonban másmás fémművességi központban kezdődött. Az előbbiek a Kyjatice kultúra hegyvidéki, az utóbbiak pedig - mint a fentiekben is tárgyaltuk -, a Gáva kultúra alföldi, Tisza-vidéki műhelyeihez köthetők. Erre az időre azonban az A típusú edények készítése már megszűnik (KEMENCZEI 1984, 52). 3 A keresztétei leletet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, leltári száma: 31/1941. 9. (MOZSOLICS 1955, 42, Abb. 7, 9; KEMENCZEI 1984, 149; PATAY 1990, 19). 4 A mezőnyárádi edény a Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményében található 74. 38. 70. leltári szám alatt (KEMENCZEI 1984, 149; PATAY 1990, 19; HELLEBRANDT 2000, 207). 5 Patay Pál ebbe az A 2 típusba tartozónak véli a borsodbótai depó bronzbogrács peremtöredékét is (7. kép 3), amelyet a B 1 típusba sorolt a kutatás (KEMENCZEI 1984, 80). Véleménye szerint ugyanis semmi olyan bizonyító erejű jellegzetesség nem figyelhető meg ezen a töredéken, amely ezt alátámasztaná, hiszen az edénynek sem a füle, sem a fenékrésze nem maradt meg. A perem alatti minta sem egyértelmű, hiszen az A típusú nagybobróci/Bobrovec leleten csaknem pontosan ugyanilyen motívum fut körbe (PATAY 1969, 187, Abb. 15). A pontsor pedig elsősorban az A típusra jellemző. További bizonyíték, hogy Borsodbóta annak a Kyjatice kultúrának az elterjedési területén fekszik, amelynek fémművessége állította elő az A 2 típusú bográcsokat. Elképzelhető tehát, hogy ez a darab is egy háromszög alakú akasztóval rendelkező bogrács része lehetett. (A borsodbótai lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban található, 37/1858. 4. leltári szám alatt.) 88