A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Koós Judit: Újabb késő bronzkori bogrács Kelet-Magyarországról

csészék kíséretében, valamint a hajdúböszörményi leletben, ahol Jenisovice-típusú vödröket találunk. Tehát az egyeki raktárlelet összetételéből adódik a következtetés, hogy a tordírozott fültípus feltűnésével röviddel a legkorábbi ikerakasztójú bográcsok megjelenését követően számolhatunk, de ez a folyamat talán még egybe is esik azokkal (NOVOTNÁ 1991,54). Formai jegyeit tekintve - úgymint lekerekített edénytest, behúzott perem bográcsunk a Bj típus korábbi variánsának tűnik (NOVOTNÁ 1991, 55). Díszítés A bronzedény perem alatti díszítését tárgyaljuk utoljára, mivel úgy véljük, hogy a kronológia szempontjából ez egy kevéssé érzékeny terület. Merhart nemcsak a bográcsok csoportosítását, hanem a díszítésekét is elvégezte (MERHART 1952, 40), ebbe azonban az általunk vizsgált példány nem visz új színt. Tipológiai-kronológiai szempontból sokkal inkább fontos az, hogy a négy-négy nitszeggel felerősített, kettős ikerakasztójú típust képviseli, melynek perem alatti, vésett díszítése ebben a formában is, de más-más variációban is általánosan kedvelt motívum a korszak fémművességében. Ugyanakkor megemlítjük azokat a bográcsokat, amelyeket ugyanezzel a motívummal láttak el: Máriapócs (MERHART 1952, Taf. 1, 1-2; JÓSA/KEMENCZEI 1965, Taf. 64, 2,-3; PATAY 1969, Taf. 50, 1; PATAY 1990, Taf. 13, 18); Tiszakarád (MOZSOLICS 1969, Abb. 2, 1-2; KEMENCZEI 1984, 187; PATAY 1990, Taf. 20, 27); MezőviszolyalVisuia (DÁNILÁ 1976, 71, 75, Abb. 1, 1, Abb. 3, 6, Abb. 7, 6); Mojgrád/Moigrad (NESTOR 1935, Abb. 27, 5, 7; PETRESCU-DIMBOVITA 1977, Taf. 234, 3). A típuscsoport jellegzetes forma- és mintakincsével rendelkezik az az ismeretlen lelőhelyű bogrács is, amely egy magángyüjtő tulajdonában van (PATAY 1990, 25, Taf. 22, 29). A fenti ismérvek alapján a hajdúböszörményi lelethorizontba, Mozsolics kronológiai rendszerének B Via (?) fázisába sorolható (MOZSOLICS 2000, 92, Taf. 119). Elterjedési terület A B[ típusú bográcsok elterjedési területét illetően Merhart úgy foglalt állást, hogy legnagyobb számban a Tisza-Szamos vidékén és Erdélyben találhatóak. Innen juthattak el távoli területekre: Galíciába (Dnyeszter-csoport), valamint Észak-Németország és Skandinávia egyes vidékeire. Ugyanakkor a Merhart által nyugat-németországi és keletadriai területekhez kötött, Bi típusúnak meghatározott leletekkel kapcsolatosan Patay kétségeinek adott hangot, szerinte ugyanis nem minden, innen idézett példány sorolható a tárgyalt típusba (MERHART 1952, 83-84; PATAY 1990, 27). A bronzkor végén a Tisza-vidéken és Erdélyben kialakul a bronzművesség központja, jóllehet bizonyos típusok előállítása viszonylag szűk területre koncentrálódott. A legfontosabb bogrács-, vödör- és kardkészítő műhelyek a Tisza-vidékhez köthetők, míg nyersanyagot Erdélyből szállítottak. A két terület között nyilvánvalóan élénk kereskedelmi kapcsolatokat feltételezhetünk. Patay Pál alapos kutatást végzett a bronzedényekkel kapcsolatosan, melynek eredményeként a Bj típusra vonatkozóan a következőket állapította meg: az eddig közölt, kettős ikerakasztójú darabok 75%-a a Kárpát-medencéből származik. Ezen belül is egy viszonylag szűk területre, a Nyírségre és környékére korlátozódik az előfordulásuk. Ennek megfelelően tehát itt kell keresnünk azt a fémműves központot - vagy központokat -, ahonnan kereskedelmi úton eljuthattak e tárgyak távoli területekre is (PATAY 1981, 59; PATAY 1990, 27-28). Itt tehát térben 86