A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Alabán Péter: Paraszti gazdálkodás és társadalom Domaházán a dualizmus idején és a Horthy-korszakban

illetve 1631-ben a Koronának tett szolgálatukért II. Ferdinándtól kaptak nemeslevelet,

14 a Kisbenedek famíliáról pontos adatokkal nem rendelkezünk. A Mátra- és a Bükk-vidéki palócoknál a rokonsági csoport megnevezésére a „had" kifejezést használták, miután a nemzetségek több ágra tagolódtak. A vizsgált település három családjára nézve szintén ez volt érvényes: a mondás szerint „három had ülte meg Domaházát". Az azonos családnevet viselő, magukat ragadványnevekkel megkülönböztető emberek közösségéről van itt szó, amely ma is megfigyelhető.

1

' A had magában foglalta az ősök és azok leszármazottain kívül az oldalági rokonokat, a férfitagok feleségét és a nemzetséggel ellentétben beletartoztak a családbeli asszonyok, gyerekek, közeli szomszédok, műrokonok és egyes szolgák is. A társadalom differenciálódásával később a had kisebb egysége, a patriarchális nagycsalád került előtérbe, amelyben 3-4 nemzedék élt együtt vagyonközösségben és gazdálkodott közösen. A több évszázados tradícióval rendelkező ezen családszervezeti forma dominanciáját jelzi, hogy a nemesi falvakban (köztük Domaházán) átlagosan a családok több mint 30%-a tartozott ebbe a típusba az 1780-as években. Lényeges kiemelni az előbbi két formával mutatott eszmei azonosság mellett viszont, hogy a nagycsaládot már nem rokonsági csoportnak, hanem - családi üzemként vizsgálható - gazdasági egységnek kell tekintenünk!

16 A 19-20. század fordulójától a társadalmi változások és a polgári földtulajdon megszilárdulásának következtében a nagycsaládok száma csökkenni kezdett, helyettük mindinkább az ugyancsak patriarchális kiscsalád vált uralkodóvá. Szabó László szerint ez jelenti a helyi társadalom korszakolásának második periódusát, melyen belül a kiscsalád - had - rokonság volt a három legfontosabb intézmény. A családfő irányítása alatt együtt gazdálkodó, általában 20-30 fős generációkat ezáltal felváltotta a szülőket, gyermekeket, esetenként nagyszülőket magában foglaló kiscsalád, melybe az oldalági leszármazottak már nem tartoztak bele, így létszámuk is jóval alacsonyabb, általában 2-15 fő volt.

17 B ár a folyamat a legtöbb helyen lezárult az 1920-as évek közepére, Domaházán (és más barkó falvakban) elhúzódott az 1940-es évekig. A következményeket - főként a létszám apadását - kellőképpen reprezentálják Tőzsér Ferenc kántortanító kéziratos monográfiájának sorai az 1930-as évek állapotaira vonatkozóan: „A községben szintén elterjedt az egyke és mint a legtöbb helyen, itt is anyagi háttere van. Nem akarják, hogy a vagyon feldarabolódjon. Általában csak a szegényebb családokban van több gyermek."

18 A belső szerkezetváltáson kívül az öröklési jogszokásokban is változás történt: a fiági öröklés uralkodó jellegének megszűnése után az 1920-as évektől egyre jobban elterjedt az egyenlő hányadok szerinti öröklés. Ez egyben azt eredményezte, hogy amíg az ezt megelőző időszakban a birtokon csak a fiúk osztoztak, innentől kezdve - az egyenlő öröklés törvényi lehetőségével élve - az ingatlan örökléséből már a lányokat sem hagyták ki.

1 Utóbbiak a lakodalmi költségek szülői vállalásán túl ez idáig csak a főképp bútorokból és ruhanemükből álló hozományra (kelengye, stafírung) tarthattak 14 Az Elek család számára a nemesség adományozása egy latin nyelvű szövegből is kiolvasható, melyek fordítását Baráth Lajos adta közre a Borsodi Szemle hasábjain. A helybeliek által nemesi levélnek mondott irat azonban a kutató szerint csupán egyszerű adásvételi szerződés (Baráth L., 1964. 15.) 15 Alabán P.-Nagy Sandámé Virág A, 2004. 378. A szomszédos jobbágyfalu, Kissikátor vagy az Ózd melletti Hódoscsépány ugyancsak „hadas" településnek nevezhető. 16 Morvay J., 1966. 490-491. 17 Szabó L, 1989.304,402. 18 Tőzsér F., 1936. 12. 19 Tóth Zoltán Gy., 1947. Idézi Paládi-Kovács A., i. m. 128. 650