A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

Alsókörtvélyes. — A Szirmay-féle kastél)'. (Moskovitz Gézáé). 3. kép. Az alsókörtvélyesi kastély a 19. század első évtizedében. Képeslap (Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona) Ez az időszak több szempontból is válságos volt életében. Felbomlott Jászi Oszkárral kötött házassága, ekkor már a Vasárnapi Körből ismert, nála jóval fiatalabb grafikussal, Gergely Tiborral élt. Birtokát, Alsókörtvélyest Csehszlovákiához csatolta a trianoni döntés. 1919 novemberétől kezdetét vette több, mint egy évtizeden át tartó emigrációja. A megpróbáltatások művészileg és emberileg egyaránt megviselték. Ennek lenyomata 1921-ben Bécsben megjelent verseskötete, az Eltévedt Utániak. Ezt az időszakot a bécsi emigráció éveinek nevezik Lesznai életében, bár sokat tartózkodott ez idő tájt a Hrusovvá vált Körtvélyesen is. Bécsben aktív tagja az emigránsok köreinek, továbbra is sokat találkozott a „vasárnapiakkal", de megismerkedett Kassákkal is, és itt találkozott először József Attilával. Ekkor kezdett el foglalkozni egy önéletrajzi regény megírásának, s egy meseantológia összeállításának tervével. Mégsem az irodalom terén ért el átütő sikert, hanem festészetében talált rá egyéni stílusára. Új alkotói periódusát „bruegheli" korszaknak nevezték, mert ekkor keletkeztek furcsa, mesevilágot idéző alkotásai. E képeken összezsúfolódik minden: a falu világa, emberek, növények, állatok, kastélyok. Készültek meseillusztrációk, hímzés- és szőnyegtervek ebben a periódusban is. 1926-os bécsi kiállítása nagy szakmai sikert aratott. 1931-ben Lesznai Anna és Gergely Tibor visszatértek Budapestre, s 1939-ig Magyarországon éltek. Ebben az időszakban nem annyira az alkotói, mint inkább az irodalomszervezői-kritikusi tevékenysége vált jelentőssé Lesznainak. 568