A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

János István: A digitális filológia problémái

megváltoztatott minden eddigi módszert, s szembesíti a világot önnön fejlődéstörténetével. A digitális korszak joggal tekinthető tehát egy új „virtuális törzsfejlődés" kezdetének. És nem csupán a szaktudományokban, de lassanként a hétköznapi lét legalsóbb szintjein is. A digitális szöveg kihívása Ami most már a textust és a könyvvé materializált hagyományos szöveg sorsát illeti: A digitális galaxis alapvető paradigmája nem csupán az adathordozók digitális voltában rejlik: az objektum nem létezik a maga empirikus valóságában, ellenben létformája időben és térben határtalan, példányszáma pedig korlátlan. A digitális dokumentumot elegendő egyetlen példányban létrehozni ahhoz, hogy elméletileg végtelen számú példányban (és olvasatban) realizálódhasson, így immár nem egy szöveg, hanem szövegek végtelen hosszú olvasatában kel életre a digitális alaptextus. Az olvasó helyébe is egy más filozófiával bíró személy, a felhasználó lép, s az olvasás sem a klasszikus értelemben vett lineáris, A-Z-ig terjedő vonalon fut, a felhasználó-olvasó elsősorban információkat, adatokat gyújt, ezért elvárja, hogy a textus túlmutasson önmagán, s a linkek révén újabb és újabb megnyitható szintjeit kínálja fel a közeli és távolabbi összefüggések felderítésének. A probléma itt már inkább abban van, hogy hol az a határ, amelyen túl az egyetlen szöveg ürügyén elérhető (elméletileg végtelen számú) linkek sora már információs káoszhoz vezet: a századik link után a felhasználó már alig tud, s olykor nem is akar visszatalálni ahhoz a szöveghez, amelytől elindult, s mely eredetileg érdeklődése fókuszában állott. A neten a szöveg önálló létformával bír, s legfeljebb annyiban azonos nyomtatott rokonaival, hogy jobbára (de nem kizárólagosan) betűként jelenik meg a képernyőn. Elég mindössze egyetlen példányban létrehozni, viszont gyakorlatilag végtelen számban lehívható, kiónozható, szerkeszthető és újraszerkeszthető. A szöveg a virtuális játéktérben bizonyos értelemben maga is játékszerré válik, ki van téve a felhasználó kénye-kedvének, permanens metamorfózison megy keresztül - meghazudtolva minden eddigi filológiai beidegződésünket. A szöveg sokszorozódik, s jogosabb talán valamiféle szövegvilágról beszélni inkább, mintsem a textus klasszikus szentségéről. Míg a hagyományos könyv nyomtatott szövegét igen nehéz manipulálni, addig az elektronikus kiadások esetében ez minden gondosság ellenére is bekövetkezhet, a felhasználó-olvasó a felmerült gyanúját viszont csak fáradságos munkával tudja igazolni oly módon, hogy a legjobb hagyományos kiadásokkal szembesíti az Interneten avagy CD-ROM-on talált szöveget. Ez a gyanú felettébb indokolt, annál is inkább, mivel tapasztalatunk szerint a legtöbb elektronikus kiadvány financiális okból (pl. a szerzői jogdíjak megspórolása miatt) olyan szövegeket forgalmaz, melyeket már nem terhel copyright. Ez a világszerte alkalmazott módszer könnyen alkalmas a laikus olvasó félretájékoztatására. Konkrét példák és cégek említése nélkül mindössze arra a terjedő gyakorlatra utalnék, mikor is pl. a szövegközlés lehet hogy kifogástalan, mert a kritikai kiadáson alapul, viszont a CD a fent említett okok miatt már mellőzi a kiadás jogdíjas jegyzetapparátusát. Magyarországi elektronikus kiadványainkban nem ritka ez a módszer, s mondanom sem kell, hogy filológiailag is elfogadhatatlan. Csak egy röpke példát hoznék fel arra nézve, hogy pl. egy apró elnézés is mennyire megnehezíti a kutató dolgát. Kétségtelen, hogy úttörő jelentőségű vállalkozás volt a Nyugat CD-változatának kiadása, így az egyébként unikum sorozat egy csapásra publikussá és könnyen kutathatóvá vált. Az egyébként igen precíz kiadásnak mindössze egyetlen szépséghibája van: elfelejtették feltüntetni az eredeti ol550