A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
János István: A digitális filológia problémái
A DIGITÁLIS FILOLÓGIA PROBLÉMÁI JÁNOS ISTVÁN Hétköznapi reflexiók A huszadik század végére már bizonyossá vált a kultúra, a tudomány vagy akár a hétköznapi élet kommunikációs paradigmaváltása. Ilyen paradigmaváltások, információs forradalmak jócskán voltak az emberiség történetében az írás, majd a papír feltalálásától kezdve a könyvnyomtatás feltalálásáig. Gutenberg találmánya, mely a kezdetektől napjainkig hosszú evolúción ment keresztül, teljesen átalakította az informális csatornákat, ugyanakkor a minőségről fokozatosan a mennyiség felé tolódott el a fejlődés iránya, hiszen az egyetlen példányban létező kézirattal szemben állt a sokszorosítás szinte végtelen példányszámú lehetősége. A könyvkiadás legfőbb mozgatója mind a mai napig ez a mennyiségi szemlélet, egyszerű gazdasági okok miatt: a kis példányszámban előállított könyv, újság stb. hosszabb távon nem rentábilis, a könyvnyomtatásra épülő könyvkiadás pedig már az első percben ráérzett az információban rejlő fantasztikus üzleti lehetőségekre. A Gutenberg technikai forradalma után a legmerészebb utópiákat is felülmúlva megérkezett a digitális forradalom, jóllehet az alapját képező találmány még alig ötven esztendős. Tíz-húsz esztendővel ezelőtt, az alig több, mint játékszer Commodore-ok jelentették a hétköznapi ember számára a még elérhető és felfogható számítástechnikát, a nagy, sokszobás számítóközpontokba pedig stratégiai és politikai okokból csak a legkiváltságosabbak kaphattak betekintést. Számítógép és számítástechnika a társadalmi tudat perifériáján élő misztikus fogalmak voltak, vajmi kevés kapcsolatot tartván a mindennapi élettel. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának kevés számítóközpontjában zajló munka teljesen rejtve maradt, nem kapcsolódott be az információáramlásba, legalábbis ezt az átlagember egyáltalán nem tudta érzékelni. Az információáramlás a modern technika által felturbózott sajtón bonyolódott, kiegészülve olyan analóg hírközlő eszközökkel, mint a televízió és a rádió, valamint a távközlés csigalassúsággal fejlődő vonalaival. Ezzel szembesítve a jelent nem jogtalan tehát digitális forradalomról, vagy még inkább digitális robbanásról beszélni, melynek konzekvenciái igen rövid idő, alig egy évtized alatt totálisan átalakították mind a tudományos szféra, mind pedig a mindennapi élet kommunikációs stratégiáit, munkamódszereit, s szemléletváltoztatásra késztették (olykor kényszerítették) a legkülönfélébb szakmák művelőit. Úgy látszott egy pillanatra, hogy szétrobbant a Gutenberg-galaxis, a számítástechnika adta lehetőségek nem alternatívaként, hanem kizárólagosan értelmeződnek. Sőt: kérdőjelessé vált maga az immanens világ is. Az Internet megjelenésével és elterjedésével a digitális eszközrendszer virtuális valósággá vált, melynek a mai napra gyakorlatilag nemre, korra, nemzetiségre, foglalkozásra való tekintet nélkül lakója lehet, kiléphet partikularitásának szűk keretei közül az egyetemesség határtalan dimenziói közé. Erről is szó van, mikor a szöveg, a betű és a könyv létezési formáját és sorsát firtatjuk a Gutenberg-galaxis utáni korban, s szembesülünk azon erőkkel, melyek erre kényszerítik a könyvtárost, filológust, történészt és az egyéb tudományszakok beláthatatlan hosszú lajstromot kitevő művelőit. Adott egy technikai lehetőség, mely alapvetően 549
