A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Csíki Tamás: A néprajz- és történettudomány kapcsolatának problémái a dualizmus időszakában és a két világháború között

nyomon követésével és a kultúrhatások időbeli érzékeltetésével a történetiséget sem nélkülözi. Még egy szerzőt, az agrársettlement és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként induló Tomori Violát kell kiemelnünk, aki a szegedi egyetem pedagógiailélektani intézetében, ám osztrák és tengerentúli tanulmányutat követően készítette el A parasztság szemléletének alakulása című disszertációját. (Külföldön Wundt-tal és az amerikai pszichológiai iskolával ismerkedett meg.) Az 1935-ben megjelent kötet e társadalmi csoport életfelfogásának, esztétikai „érzékének", erkölcsi és szellemi életének több évszázados történetét, ennek mélylélektani tényezőit vizsgálja, valamint a fejlődéslélektan elméletét foglalja össze. Azaz a paraszti mentalitás, a népszokások, illetve a megfigyelt jelenségek: pl. az étkezésben, a ruházkodásban és a lakóház használatában jellemző polaritás, vagy a kedvezőtlen természeti és talaj adottságok (történetileg pontosítható) elfogadásának pszichológiai okait keresi, ami a korszakban szokatlanul új volt, és a szerző „elfeledését" indokolhatja.

39 (Mályusz Elemér viszont a '30-as években tartott* egyetemi előadásaiban elismerően, a történetiséget hiányolva némi szigorral szól Tomori munkájáról, ami azonban saját tudományágának kritikája volt: „Kiindulópontja, ahonnan a parasztság lelki életének megértéséhez eljutott, a pszichológiai stúdium, felfogása ilyen lélektani művek tanulmányozása alapján alakult ki, érdeklődése nem történeti. Persze innen adódnak a nagy egyoldalúságok, pl. a vallási tényezők figyelmen kívül hagyása... [De ez] nem csökkenti Tomori kezdeményezésének értékét. Arról van ugyanis szó, hogy a ma megfigyelhető jelenségeket többféleképpen lehet magyarázni. Másként látja eredetüket a pszichológus, másként az, aki a történeti előzményeket is figyelembe veszi. Nem kétséges, hogy az okok feltárásában az igazságot és pontosságot jobban megközelíti az, aki a történeti módszert követi. Egy társadalmi jelenség ugyanis történeti is, mivel a társadalom él, fejlődik, tehát múltja, története van; ha valahol, úgy a társadalom életében a ma nem érthető meg a tegnap nélkül. Ennek a múltnak, a tegnapnak a megértése hiányzik Tomori értekezéséből, ez azonban nem az ő hibája, mert hiszen előtanulmányok alig álltak rendelkezésére. Nem kétséges, ha történeti stúdiumokat is folytatott volna, bizonyára még többet vett volna észre... Bizony nagy mulasztás terheli történettudományunkat, ha ilyesféle tárgyakra, témákra nem tudja a figyelmet tartósan ráirányítani, s ha a természettudományok mellett lemarad. Ezen az állapoton okvetlenül segíteni kell."

40

) Tegyük hozzá, Tomori kérdéseit és következtetéseit mindig a terepmunkára építette. Ezt A néplélektani kutatás beregi falvakban című tanulmánya erősíti meg, mely úgy véli, a „társadalmat vizsgáló tudományokhoz az utóbbi évtizedekben a lélektan csatlakozott, előbb néplélektan, majd közösséglélektan név alatt", amit Magyarországon ugyancsak alkalmazni kell. A legfontosabb, az anyaggyűjtés módszerét is meghatározó funkciója pedig annak eldöntése, a parasztság, mint foglalkozási és társadalmi kategória jelent-e önálló lélektani kategóriát: van-e olyan immanens lelki tulajdonság, mely másoktól elkülöníti, s ezzel a „paraszt-típust" lélektanilag igazolja.

41 A szerző válasza nemleges, mivel szerinte a vagyon- és birtokkülönbség, az eltérő településforma, a földrajzi fekvés és a vallás „különböző lelkületű csoportokat alakít" ki. Tehát pontosan látja azokat a tényezőket, melyek alapján a falusi közösségek differenciálhatók és összehasonlíthatók.

42 39 Tomori V., 1935, Szabó i. m. 35-36, Némedi D., 1985. 154-157. * Mályusz Elemér kiemelése. 40 Mályusz i.m. 1994. 153-155. 41 Tomori V., 1936.92-100. 42 Tomori V., 1938.28-29. 533