A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében
Torna, illetve Gömör megye cigányösszeírásának elemzése A letelepedett cigányság összeírásának oka az volt, hogy ellenőrizhessék az eddigi szabályozások hatékonyságát és következményeit, ezért ez az összeírás nem érintette a vándorló csoportokat. Ez elvezet az összeírás megtételének másik motivációjához is, amely a fejadó beszedése volt. Ilyen összeírások már az 1740-es évek végén is keletkeztek, de ezekben csak a felnőtt férfiak és fiúgyermekek adatait tartalmazzák. Ezek az összeírások a családi kereteket és pontosabb lélekszámot is megmutató 1768-as összeírásokkal összevetve adhatnak jó képet a cigányságról, ilyen munka készült Miskolc cigánylakosságával kapcsolatban. 23 Az összeírásokkal kapcsolatban azonban felmerül néhány probléma is, amelyekre érdemes kitérni az elemzés előtt. A cigányság életmódjából adódóan felesleges lenne azt állítani, hogy az összeírást végző szervek egy adott területen minden cigánylakosról adatot tudtak volna szolgáltatni, ezért az összeírás hiányos. Az összeírások megtétele szigorú volt, azon adatoknak kellett benne szerepelniük, amelyeket a rendelet előre meghatározott, a hiányos összeírásokat nem fogadták el, újra kellett azokat készíteni, ezért érthető, hogy az összeírással megbízottak az adatok hiányában olykor saját véleményükre támaszkodtak. A felvett adatok értékelésénél szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az összeírást végzők gyakran húzódoztak a „megtisztelő" feladattól, hisz a cigányságról alkotott kép nem volt hízelgő a társadalmon belül. A pontatlanságok és hiányosságok másik oka a cigányság volt, hiszen sokszor saját érdekeik figyelemben tartása miatt hamis adatokat adtak meg, vagy éppen tudatlanságuk, sajátos szokásaik miatt adtak pontatlan információt. Ezenkívül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ebben az időszakban még számos kisebb cigánycsoport folytat vándorló életmódot, néha földesúri jóváhagyással, általában azonban e jóváhagyás nélkül. Az is előfordult, hogy éppen az összeírás elől menekültek a szomszédos vármegyébe, 24 az ilyen vándorló csoportok összeírásban való szerepeltetése szinte lehetetlen volt és a hatóságok általában nem törekedtek erre. Másik felmerülő probléma az oláh cigányok magyarországi megjelenése, akik még nem tudtak beilleszkedni az új környezetbe, a vándorló csoportok nagy részét ők alkották, ezért számukat nem ismerjük. Úgy tűnhet, hogy a 18. század második felében a cigányság nagy része vándorló életmódot folytatott, ennek oka az, hogy a felbukkanó források zöme a vándorló csoportokról vagy személyekről szól, míg a letelepedett életmódot folytató cigányságról egy-két rendhagyó eset kivételével nem emlékeznek meg. Az elemzés célja kettős, egyfelől természetesen megközelítőleg képet kaphatunk a Magyarországon a 18. században élő cigányság számarányáról az érintett területen, másfelől pedig, mivel az összeírások nem puszta számadatokat tartalmaznak, egyéb fontos statisztikai adatok megállapításához is segítséget nyújtanak. Az országos szintű összeírást a rendelet szerint mindenhol azonos formátumban végezték, így feldolgozásuk könnyebb volt. Ezek az összeírásban fellelhető kérdések sorrendben: a megkérdezett vezetékneve, keresztneve, életkora, foglalkozása, vallása. Ezt követően jegyezték fel a családra vonatkozó adatokat, mint feleség vezeték- illetve keresztneve, gyermekeik keresztneve, külön fiúké és lányoké, életkoruk és végül az, hogy mely településen lettek összeírva. Az elemzést ebben a sorrendben tartom fontosnak elvégezni, szem előtt tartva egy már korábban Pest megyével kapcsolatos összeírás elemzésének módszereit. 25 23 Tóth P., 1993. 24 Tóth P., 1994. 15. 25 Magyarországi cigány összeírás a 18. században. 1992. 15-20. 424
