A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében

Az említett elemzés kitér az előforduló vezetéknevek férfiaknál és nőknél megjelenő gyakoriságára, és ezekből a házasodásra vonatkozóan von le érdekes következtetéseket. A Gömör és Torna megyei adatoknál nem végeztem hasonló vizsgálatot, de a vezetéknevek egyes településeken való gyakorisága rávilágít a cigányság életmódjára. Ahogy arra ma is példák utalnak, a cigányság szerveződésének alapja a nagycsalád volt, ahol esetlegesen három-négy generáció is együtt élt. Ez a nagycsalád egészült ki a rokonsággal, amely szükség esetén együtt is vándorolt. Erre mutatnak rá azok a példák, ahol egy-egy településen szinte, vagy kizárólagosan csak egyetlen családnévvel találkozunk, több család esetében is. Ilyen példák Gömör megyéből a Kesziben élő négy családból hármat, illetve Alsó Szuhában kizárólagosan öt családot számláló Szajkó család, de ilyen a Torna megyében gyakran előforduló Ruszó, Ruszu család is. A vezetéknevek értékelésénél probléma az, hogy a cigányság sokszor bizonyos jellegzetességről nevez el egy-egy családot, és a későbbiekben ez a megnevezés ragad rájuk, így eredeti nevük megváltozik. Ezeknek a jellegzetes vezetékneveknek az első csoportja a foglalkozással hozható kapcsolatba, ezek jellegzetes cigány vezetéknevek, mint például a Lakatos, Kolompár vagy Rézmíves. A második csoportba olyan nevek tartoznak, amelyek sokszor negatív jellemző által kapcsolódnak a családhoz, ilyen az Alsó Sajóban élő Tolvaj, a Kesziben található Rongyos, de olyan meghökkentő vezetéknévvel is találkozhatunk, mint a Lukovistyében élő Halál család. A keresztnevek vizsgálatánál egyetlen igazán érdekes momentumot találtam, ez pedig az apa keresztnevének öröklődése gyermekeinél. Sok családban az első fiúgyermek örökli apja keresztnevét, de jellemzőbb az, hogy csak a harmadik, vagy a negyedik gyermek kapja meg apja nevét. Ennek oka lehet valamilyen szokás, bár ilyennel nem találkoztam a szakirodalomban, esetlegesen összefügghet a cigányság körében igen gyakori gyermekhalandósággal is. Az is előfordulhatott, hogy a gyermekként feltüntetett személy nem a férj gyermeke volt, hisz a cigányság szokásait figyelembe véve nem volt ritka más gyermekeinek felnevelése, bár ilyen arányban ez elképzelhetetlen. Az összeírást végzők a csupán együtt élő párokat hivatalos irat hiányában is házastársaknak tekintették, ez arra utal, hogy ezeket a kapcsolatokat stabilnak ítélték. Azokat a férfiakat, akik külön háztartásban éltek, azokat külön családként írták össze, életkortól függetlenül.

2 A fentebbi lehetőségeket kizárandó fiatal családok adatait néztem meg, ahol még a szülőktől való elköltözés nem valószínűsíthető, a huszonöt évnél fiatalabb apák esetében csak elvétve találkoztam olyan esettel, ahol az első fiúgyermek örökölte volna apja nevét. Az összeírásokban megtalálhatjuk a családfő foglalkozását is, ennek elemzése azonban egy sor problémát vet fel. Mária Terézia rendeletei hátrányosan érintették mindazokat a cigánycsaládokat, akik nem folytattak letelepedett életmódot, valamint nem végeztek valamilyen munkát. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy minden családnak az volt az érdeke, hogy valamilyen szakma megnevezésével bizonyítani tudja megélhetése legitim módját. Ugyanez volt az érdeke annak a településnek is, ahová cigánycsaládok költöztek, hisz biztosítaniuk kellett a megélhetési lehetőséget, és vigyázni kellett, hogy a területén élő cigányok a rendeletekben előírt módon éljenek. Ennek következménye az lett, hogy az összeírások adatai szerint egyes településeken kirívóan nagy számban éltek egyazon foglalkozást űző emberek. Bizonyosságot akkor nyerünk, amikor összehasonlítjuk egy-egy ilyen település egyazon szakmát folytató embereinek számát az összlakosság számával. Gömör megye esetében egy 1785-ből származó népszámlálási adatsor áll rendelkezésre, melynek alapján ez az összehasonlítás elvégezhető. Az összeIlyen példa akad Gömör megyében, ahol Alsó Szuhán a 13 éves Váradi Georgiust külön jegyezték fel. 425