A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében
rendelet összehasonlításából kitűnik, hogy IV. Fülöp az engedelmességet megtagadókkal szemben kisebb büntetést helyez kilátásba, de ennek inkább gazdasági oka volt, hisz Spanyolország esetében a cigányok, mint gályarabok jól hasznosítható munkaerőt jelentettek. A rendszeres és egységesebb cigánypolitika Mária Terézia uralkodásától veszi kezdetét. Ő volt az az uralkodó, aki következetesen IV. Fülöp politikáját követve a cigányság teljes beolvasztását tűzte ki célul, eltörölve minden különbséget a cigány és nem cigány lakosság között. Ezért a Mária Terézia által kiadott rendeletek már a cigányság egyéni jellegét akarták alapjaiban megváltoztatni, hogy beilleszkedésük a társadalomba könnyebben mehessen végbe. De e kóborló népcsoportnak sajátos életmódjában rejlett „veszélyessége" és bűncselekményeik fő okai is, ezért letelepítésük megoldásként szolgálhatott volna a problémára. Mária Terézia első intézkedése azonban csak apja rendelete megerősítésének tekinthető, melyben engedélyezi a cigányok uradalmakon történő letelepítését és a kóborlók elűzését a földekről. 17 Ezt követően szinte minden évben jelennek meg a cigányságot érintő szabályozások, amelyek már a társadalomba való beolvasztásukat célozzák. Az 1760-ban előírja a törvényhatóságoknak, hogy a kóborló cigányokat kötelesek letelepíteni, erkölcsös életre nevelni, valamint tudatlanságukból kiemelni őket. 18 Az 1761. december 10-én kelt rendelet már döntően befolyásolta a cigányság életét. Itt megerősítik az eddig keletkezett intézkedéseket, de egy sor új szabályozás is megjelenik. 1 A cigányságot mesterségek gyakorlására szorítják, ezzel párhuzamosan előírják a céhek számára tagságuk soraiba való felvételt. Megtiltja a törvényhatóságoknak, hogy útleveleket adjanak ki cigányok számára, ezzel akadályozva közlekedésüket az országon belül. A cigányokat befogadó földesurak számára előírja, hogy kötelesek földet és házhelyet biztosítani számukra. Eltiltja a cigányságtól a lótartást, amely alapjaiban rengette meg a hagyományos vándorló cigány létformát. Számukra a lovak nem csak gyors és biztos közlekedési módot jelentettek, hanem egyik fő értéktárgyuk is volt. A legradikálisabb intézkedés mégis a népcsoport nevének eltörlése és használatának büntetése volt. Ezzel a rendelkezéssel találkozhatunk IV. Fülöp 1633-as rendeletében is. Mária Terézia ezzel a lépéssel a cigánysággal szemben kialakult ellenszenvnek akart gátat szabni azzal, hogy új nevet kreált számukra, azonban az „új telepes", „új magyar" megnevezés sohasem terjedt el. Egy évvel később megerősíti az eddig született intézkedéseket, kiegészítésként engedélyezi cigányok besorozását. 20 Az 1763. évi szabályozás tovább próbálja szűkíteni a fennálló különbségeket, a cigányság számára előírja, hogy öltözködésében a jobbágyság viseletét kövessék, valamint tartózkodjanak a meztelenségtől. 21 Egy, az eddigieket megerősítő intézkedés után, melyben új útlevelek kiadására kötelezi a hatóságokat, 1797. december 10-én kiadja a letelepedett cigányok összeírására vonatkozó rendeletet. Az összeírás megtétele mellett, eltörli a vajdai hivatalt, a cigányok feletti bíráskodást a falubíró hatáskörébe helyezi, valamint a türelmi idő után még mindig kóborlókat összefogdosni, sátraikat, kunyhóikat lerombolni, és őket későbbi intézkedésig közmunkára kényszeríteni rendeli. 2 17 HerizingerJ., 1978. 175-176. 18 B.-A.-Z. Megyei Levéltár, IV. 501/f. XI. I. nr. 56. ]9 HeiczingerJ., 1978. 178-179. 20 B.-A.-Z. Megyei Levéltár, IV. 501/f. XI. I. nr. 60. 21 B.-A.-Z. Megyei Levéltár, IV. 501/f. XI. I. nr. 62. "MezeyB., (szerk.), 1986. 84-85. 423
