A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

borról szóló munkájában egy másik - szintén gúnyos - közmondást is idéz a miskolci borról, hiszen rossz termésű években a miskolci hitvány bort igen alacsony áron próbálják eladni, alig 8 forintért mérve hordóját: Vinum de Miskolc, kinek ára forint nyolc. A Borsod-leírásban Miskolcnál Bél Mátyás sem hagyhatja Istvánffy Miskolc-történetét említetlenül. Nála azonban szervesen illeszkedik a gondolatmenetbe a mennykövekről szóló történet, hiszen a szőlőmüvelés időjárás okozta bizonytalan kimeneteléről értekezik, amikor idézi az 1560. évi hirtelen támadt vihar során a városra hullott kénszagú köveket.

31 A város mentalitásáról szólva a miskolciak toleráns attitűdjét is a gazdasági szükségességgel magyarázza: Mivel a mi miskolciaink ilyen nagyban űzik a kereskedést a környékbeliekkel, s mert az idegenek is emberségesen fogadják őket: csakis ebből következhet, hogy ők is megszokták a nyájasságot, s nagyban törekednek arra, hogy vendégszeretőknek tartsák őket. Bárkit készséges lélekkel befogadnak, s nem csak mímelik a vendégszeretetet, hanem valóban segítenek is mindenben mindenkinek, semmit sem tartva szentebb dolognak annál, hogy mindazt ellenszolgáltatás nélkül tegyék. Inkább akarják ugyanis a megbecsülést, mint a pénzt, s mindenüket megosztják a vendégekkel, amijük csak van. Bél Mátyásnak a város szokásairól, erkölcseiről, viseletéről szóló fejtegetései is Miskolc alapos, sokirányú ismeretéről tanúskodnak: Táplálkozásuk egyébként sem nem szegényes, sem nem mértéktelen, egyfajta mértéktartó szükséglet határozza meg azt. Mindannyian magyaros ruhát hordanak, általában sötét színűt, az ilyet kedvelik a nők is, akik szép alakúak, nagyon bájosak és különös törekvés él bennük az erkölcsösségre — ami a szigorú és fegyelmezett életszemlélet következménye. A leányok sietnek törvényes házasságot kötni, ahogy az szokása is a magyaroknak, de a fiatalságot nem akadályozzák a hasznos tudományok elsajátításában. Az egész várost valami megkapó és nemes dísszel ékesíti az, ami nagyon jellemző rá: a közösségi gondolkodás. A város nagy része ekkor még református vallású, s az evangélikus Bél Mátyás elismerően szól azokról a miskolciakról, akik a 18. század elején inkább vállalják, hogy nem kerülnek magasabb hivatalba, mint hogy elhagyják vallásukat: Sokan laknak itt ugyanis olyanok, akik származásukra és erkölcseikre nézve egyaránt nemesek, s annak, hogy még jelesebb kiváltságokra és nagyobb elismerésre tegyenek szert, csak egy akadálya van: a vallásuk. Ezzel kapcsolatban azonban - amint azt ők maguk is mondják — azt tartják, hogy inkább veszítsék el sorsuk jobbra fordulásának lehetőségét, mintsem a vallásukat. Bél Mátyás műve mind terjedelmét, mind szellemiségét tekintve a chorográfiairodalom legelső s legigényesebb Miskolc-leírása. A munka külön érdeme, hogy a várost és környékét nemcsak a szűkebb és tágabb régió helységei között és tájképén helyezi el, hanem az ország térképén is. Miskolc arculatára vonatkozó megállapításai - kedvező természeti adottságai, nevezetességei, lakóinak egyszerűsége, nyitottsága, vallási intranzigenciája, vendégszeretete, ugyanakkor a külváros elhanyagoltsága, a vizeket és környezetet szennyező malmok - kitörölhetetlenül beleivódtak a későbbi honismereti irodalom, sőt a statisztika, földrajz munkáiba, nem egyszer úgy, hogy az ősforrás már feledésbe ment, de a Bél-leírás elemei megingathatatlan toposzokká váltak. A Bél Mátyás műve alapján készült Compendium, amely földrajz tankönyvként is szolgált első, 1753. évi megjelenésétől fogva, a megyék ismertetésénél a Borsod vármegyei Miskolc mezővárosról rövid, de igen jellemző, a városról közkézen forgó jellemzőket 30 H. Szabó B. é. n. [1964]. 25. 31 Bél M. 1984.67. 32 Uo. 68. 363