A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

A korábbi belső-, külső- és előváron nem történtek nagyobb átalakítások, azonban a belsőtornyos vár már nem felelt meg a tűzfegyverekkel szembeni védelem elvárásainak. Csorbakőn ezért jellegében a füzérihez hasonló, de kisebb mértékű külső bővítéseket végezhettek. A terepi jelenségek alapján két, a füzérihez hasonló bástyát köthetünk a tűzfegyverek korához, illetve Perényi Péterhez. Óolasz bástya: az elő vár és kaputornya nem volt védhető az egyre precízebb tűzfegyverekkel szemben, ezért is emelhettek egy 17 méter széles, 33 méter hosszú ötszögű bástyát elé. Ez a mai felszínen sáncként kitűnően nyomon követhető. Északi bástya: a külsővár északi oldalánál fal- és sáncnyomokat észleltünk. Ennek rekonstruálása azonban ma már szinte lehetetlen, mivel az itt működött mészkőbánya ennek nagy részét elpusztította. Mégis vélhetőleg egy bástyával számolhatunk, amely egy kis gerincen a vár északi oldalában futó völgy felé ugrott ki, így onnan beláthatták és belőhettek a vártól keletre eső terület nagy részét. IV. SZUHOGY-CSORBAKŐ 15-16. SZÁZADI LELET ANYAG A A várból előkerült tárgyak döntő többségét a Perényi és a Bebek család birtoklásának idejéhez köthetjük, azaz az 1403 és 1553. évek közötti időszakra. 1553-ban a várat lerombolták és többé nem építették újjá, így egy viszonylag zárt, 150 esztendőt átölelő, késő középkori leletanyagot mutathatunk be. 1. Fegyverleletek a szuhogy-csorbakői várból A szuhogy-csorbakői vár fegyverleletei két csoportra oszthatóak: nyílhegyek és tűzfegyverekhez tartozó tárgyak. A nyílhegyek között egy korai kézi íjhoz tartozó tüskés végű darabot ismerünk a várból, amit már korábban láthattunk (lásd a Korai leletanyag a csorbakői várból című alfejezetben). Emellett a leletanyag nagyobb részét a számszeríjak nyílhegyei alkotják. Összesen 39 darab ilyen típusú nyílhegy került elő. Magas számuk azt bizonyítja, hogy a vár védelmében a számszeríjászok vettek részt a legnagyobb létszámban. A tűzfegyverek kategóriájába 10 darab vas puskagolyó és egy puskacső darabja tartozik. A szálfegyverek körébe mindössze egy darab huszita vagy más néven parasztkés tartozik. Számszeríjak a középkorban A középkor egyik legfélelmetesebb harci eszköze a latin forrásokban balista-ként szereplő számszeríj volt,

54 ezért pápai átkot is hoztak arra, aki keresztények ellen használná. Ennek ellenére Európában mindenhol kedvelték és használták. Magyarországon a 14. századtól fontos szerepe volt a számszeríjászoknak. Bár a számszeríj már a tatárjárás alatt megjelent, de használata ekkor még igen ritka volt. Jelentősége Nagy Lajos király idejében nőtt meg, aki megszervezte az ún. fehér századot, angol zsoldosokból. Érdekes azonban, hogy a magyarok nem az angol katonáktól vették át a számszeríjat, használata Cseh- és Lengyelország felől terjedt el az országban. Ezt bizonyítja a fegyver szláv eredetű neve is: samostrelij, ami magyarul magától lövőt jelent. A számszeríj a huszita Holl, 1992,68. 246